Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1995
Garai László: A Diósdi Rádióállomás születése
délelőtti érdeklődők láthatták, hogy a vízszintesen fekvő torony végén dolgoznak, s az emelésre készen áll. Ha valaha láttam rohammunkát, akkor ez az volt. Ilyent csak úgy lehetett végezni, hogy abban az időben minden ember építeni akart, helyreállítani a romokat, eltüntetni a pusztítás nyomait. Az elsődleges a munka volt, hogy mit kapunk érte, az teljesen háttérbe maradt. Jó, hogy így volt, mert pár évig csak létünk fenntartása volt a fizetség. Ligetteremtés A Diósdi Rádióállomás építéséről egy másik jellemző eset is megmaradt emlékeim között. A rádióállomások építésénél már hagyományos volt, hogy a posta igen olcsó áron kukorica- vagy búzaföldet vásárolt építésre. így kezdetben az adóállomás épületei és lakótelepe ámyéktalan pusztaságra épülve töltötték be feladataikat. Igaz az is hagyományos volt, hogy az építészeti tervekkel együtt elkészültek a kertészeti tervek is. Utakat építettek, fákat és bokrokat ültettek, gyepesítettek. Az állomások pár év alatt kellemes ligetes területté váltak. A rádióállomás épületei a parkosítás előtt A diósdi állomás a Tétényi Fennsík 60 m mélységű puha, üledékes mészkőtömbjére került. A negyvenes években itt csak szórványosan volt füves rész, határozottan sivatagi jellegű terület volt ez. A köves, sziklás fennsíkon többfelé voltak olyan mélyedések, melyekben lehetett termőföldet találni. A fák és bokrok számára megfelelő méretű gödröket vágtunk a mészkőbe és ezeket termőfölddel töltöttük meg, miközben a gyökeres fiatal fákat beültettük. A gyepes területeken 30 cm-es termőföldet teregettünk el. Öntözni megfelelően lehetett, mert egy mély fúrt kút elég vízmennyiséget adott. 132
