Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1995

Somoskéry Ákos: A Rádió- és Televíziómúzeum információs rendszere

érthető legyen, a képleteket viszont egy látogató sem jegyzi meg. Az így átszerkesztett anyaghoz a témához illő képeket kellett hozzárendelni, és a megfelelő szövegrészbe beilleszteni. Már csak a kép és hangfile kódkiosztása volt hátra. Ha mindez együtt volt, akkor „kész” is a nyers forgatókönyv. Ez a folyamat nem ment ilyen simán, menet közben többször módosult, mert a képek minősége nem mindig felelt meg, vagy az elképzelt témákat nem tudtuk beszerezni. Ezek után az egész anyagot át kellett szerkeszteni „stúdió” formátumba, mely szigorúan meghatározta, hogy egy sorban hány karakter, egy oldalon pedig hány sor lehet, s a sorok közötti távolság dupla szélességű, hogy a felolvasó színész a hanglejtést, tónust mondat végét és egyéb jegyzeteket bejelölhesse. A nem mágneslemezen kapott anyaggal már több bajom volt, a fenti formátumhoz először is az írott szöveget be kell vinni a számítógépbe ahhoz, hogy szerkeszteni, formálni tudjam. A bevitel vagy manuálisan, egy szövegszerkesztő segítségével történt, vagy egy scannerrel11 olvastuk be. Az első, kölcsönkért kézi scennerrel, majd később a lapscannerrel való beolvasások tapasztalatai alapján, a kopott, egyenetlen nyomtatásképű, írógéppel írt, a lektor által kézírással javított lapokat a scanner nem tudta értelmezni, ezért maradt a kézzel való begépelés.

Az utolsó írott anyagot március vége helyett július elején kaptam meg, így a munkák nagyon összesűrűsödtek, ezért aztán augusztus elején segítséget kaptam Bán Ferenc és tSzalai Gyuláné személyében.

Az így elkészült „stúdió” formátumú anyagot aTranzit Film Kft.-n keresztül a Hidivox Kft. hangstúdiójában Acél Anna, Bérei Krisztina, Korbuly Péter, Mensátor Magdolna, Orosz István, Papp János, Szalóczy Pál és Ulbrich András hangjaival egy „béta videoszalagra” archív agyagként rögzítették. Erről a szalagról egy SoundBlaster 16 ASPMultiCD hangkártyával digitalizálták a hangot, a kódkiosztásnak megfelelő névvel ellátva; 16 bites, 22 kHz-es, mintavételezési frekvenciával, mono formátumba, WAV fiiéket hoztak létre. Az első gép hangfelvételei augusztus 15-én készültek el.

A képek digitalizálására két módszer állt rendelkezésemre, mindkét módszernek vannak előnyei és hátrányai. Az egyik módszer egy videokamerával és egy Screen Machine II. kártyával, valamint a hozzá való programmal történik. Előnyének mondható, hogy ez egy gyors képrögzítést tesz lehetővé, hátránya viszont a kamera (VHS) nagyon rossz felbontása, homályos képrajzolása (gumi optika) és, hogy a kis (9x12) méreteknél jelentős a „hordó” torzítása. A fehér egyensúly beállítása után is kékes tónusú képet adott. Később ezt a módszert csak A4-es formátumnál nagyobb méretű képek rögzítésére használtam. Komoly gondot jelentett a képek megvilágítása. Beszereztem ugyan egy leselej- tezet reproállványt, melyet valamennyire használhatóvá tettem, de ez sem oldotta meg teljesen a problémámat. Az ablakon át beszűrődő természetes fény különböző reflexiókat és kékes tónust okozott, míg a mesterséges megvilágításra alkalmazott izzók nem voltak színhelyesek, s a felvett képeknél a vörös tónus dominált. Egyszóval ezen amatőr körülmények között oldottam meg - több-kevesebb sikerrel - a képek digitalizálását.

A másik módszert a lapseanner alkalmazása jelentette. 1995. május 9-én vásároltam 11

11 A scanner egy olyan eszköz, mellyel képet lehet átalakítani a gép számára érthető digitális formára. Egy írógéppel tele írt papírlap is tulajdonképpen egy kép.

115