Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1995
Kovács Gergelyné: A Békésy kiállítás története
se, amit papírra vet az író és csak akkor értjük meg, ha időt szánunk rá, hogy befogadjuk a gondolatokat. Európában, ha valaki úgy látja, hogy életének nincs már értelme, hazájának nincs szüksége rá és öngyilkos lesz, gyávának tartják. Japánban ez nem így van és azt hiszem a japán felfogás helyesebb. Hősies heroizmus kell hozzá, hogy saját elhatározásból befejezzük az életet, aki ezt megteszi, mint Kawabata, az hős. Ezt az élete is bizonyítja, hiszen azt végigküzdötte, harcolta, aki sohasem küzdött semmiért, soha nem lett öngyilkos. A küzdés is, de még inkább a győzelem igen komplikált dolog. Ha az ember elveszít egy ütközetet, abban a pillanatban hajlandó arra, hogy mindent hiábavalónak érezzen, pedig a háborút, egy nagy háborút még megnyerhet. Kawabata a nagy küzdelmet végül is holtában nyeri meg, hiszen hozzásegítette a japánokat ahhoz, hogy az új nemzetközi légkörben is otthon legyenek, és biztos vagyok benne, hogy a japánok ráébrednek rendkívüli nagyságára. Meg kellett írnom önnek ezt a levelet Kawabata asszony, hogy biztosítsam arról, Európában sok nemzet és sok Nobel-díjas kollegám is tökéletesen megértette férjét, céljait, életét, páratlan értékeit. Megértették és elismerték. Lányával együtt legyenek rá büszkék, mint ahogy Japán is az lesz. Isten vele Kawabata asszony! Békésy György S. Batkin - Honolulu - Emlékek Békésy Györgyről Békésy György rendkívül szerény, szinte alázatos ember volt, mindig szívesen segített olyanoknak, akik őszintén szerették a tudományt. „Egyszerű” dolgok nagyon érdekelték. Ezekről azután a közelebbi vizsgálat mindig kiderítette, hogy az egyszerűség csak látszat. Életében egyszerű tárgyakkal vette körül magát, kerülte a mutatós dolgokat, belső nagyságban volt az ereje. Egészen különleges jelenség volt humanitása, a művészet és a tudomány iránti szerete- te. Emlékszem egy alkalomra, amikor együtt elmentünk Honoluluba a Művészeti Akadémiára, és én futólag felhívtam a figyelmét egy indián szobor furcsa vöröses színére. Békésy erre elmagyarázta ennek a színnek az eredetét, beszélt a festőről, annak családjáról, azokról az életproblémákról, melyek a szobrász művészetének hátterét képezték sok száz évvel ezelőtt. Honolulu régiségkereskedései között vándorolva óriási öröm fogta el, ha egy porosodó, elfeledett műtörténeti érdekességet fedezett fel. Megvásárolta, rohant vele laboratóriumába, gondosan tanulmányozta, és feltűnő helyre, jól láthatóan állította fel. Boldogan hívott laboratóriumába, megmutatta az új kincset, és részletesen elmagyarázta történetét. Bármilyen tárgyról is volt szó, Békésy mindig részletesen tudott róla beszélni. Egyszer otthonunkban különféle konyhákról beszélgettünk és a feleségem futólag említette, hogy 103
