Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1995
Kovács Gergelyné: A Békésy kiállítás története
tapintás, hőérzés, ízlelés. Azt is megpróbálta bemutatni, hogy a páros érzékszervek ingereiből levezetett térérzés a szélső érzékelőknél ugyanazzal az időállandóval valósul meg. Emlékezések Békésy Györgyről „Elnök Úr, egyetemi polgárok, hölgyeim és uraim! Köszönöm, hogy eljöttek leróni végső tiszteletüket kollegánk és barátunk Békésy György iránt. Köszöntőm Önöket az Érzékszervi Tudományok Laboratóriumának munkatársai nevében, akiket elkötelezett szolgálatukkal, itt Honoluluban az Ő családjának tekintettünk. Dr. Békésy György kívánságának teszek eleget, amikor hálás köszönetét mondok dr. Kominami asszonynak és férjének, Dean Rogersnek és dr. Batkinnak, akik ragaszkodásukkal, tudásukkal és cselekedeteikkel családtaggá fogadták őt. Kissé szűkös ez a hely, de mégis a legillendőbb, hogy itt a laboratóriumban gyűltünk össze, ahol hivatásának szentelt élete tárgyi emlékei sorakoznak. Végignézve laboratóriumán, a maga szerkesztette kísérleti berendezéseken, mindnyájan zsenialitására és tudományos eredményeire emlékezünk. Lehetne ez a laboratórium a csupasz falak helyett a szépség helye is, hiszen életének központjában a tudományok mellett a szépség állt. A laboratóriumán kívül életét művészeti gyűjteménye és a természet szépsége gazdagította. Elsősorban tudása, de művészeti gyűjteménye is az emberiség egész öröksége. Azoknak azonban, akik a mindennapokban mellette élhettek sokkal többet ajándékozott. A maga nemében páratlan életfilozófiája, munkájához fűződő energiája és érdeklődése, kedvessége és megértése az emberek iránt itt marad közöttünk. Kórházba kerülése után dr. Békésy György szomorúan értesült Yasunary Kawabata a japán irodalmi Nobel-díjas tragikus haláláról. Egyre betegebben, elfogyó életerejében küldte Kawabata özvegyének az alábbi levelet, amelynek gondolatait akár testamentumának is tekinthetjük.” (Emlékbeszéd Békésy György laboratóriumi búcsúztatóján) Kedves Kawabata Asszony! Nem is olyan régen volt, hogy egy összejövetel után ön és férje a Hawaii Egyetem elnöki épületében a bejáratnál álltak. A férje fekete öltönyben volt, egy piros aloé virággal. Soha sem fogom elfelejteni ezt a képet. Azért sem, mert amikor visszanézve Isten veledet intettem az volt az érzésem, hogy nagyon hasonló volt az életünk, és bizonyára a jövőnk is az lesz. A közös tapasztalatok a dolgokról azonos véleményeket formáltak bennünk és gondolkodásunk hasonlóan fejlődött. Kawabata Japánban az európai kultúra peremén dolgozott, én pontosan a világ másik végén, Magyarországon. Itt mindketten idegenek voltunk, nagyon kevés ember értett meg 101
