Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1994
Nikodém Gabriella: Csak az alkotás igazolja a létet
Nikodém Gabriella Csak az alkotás igazolja a létet Beszélgetés Kass Jánossal Kass János 1927. december 26-án született Szegeden. 1946-ban nyert felvételt az Ipar- művészeti Főiskolára, ahol 1949-ben szerzett diplomát kerámia szakon. Még ebben az évben megkezdte tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán, ahol 1951-ben kapott oklevelet. 1956—1959-ig Derkovits-ösztöndíjas, 1960-1961-ben a lipcsei Grafikai és Könyv- művészeti Főiskola Könyvművészeti Tanszékének aspiránsa volt. 1967-től tanít az Ipar- művészeti Főiskola grafikai tanszékén. 1965-től 1973-ig az Új írás c. folyóirat művészeti szerkesztőjeként tevékenykedett. 1973 óta tervez postabélyeget. Önálló kiállításai voltak Budapesten, Zágrábban, Torinóban, Sydneyben, Párizsban, Londonban, Bolognában és Szegeden, ahol 1985-ben önálló galériája nyűt. Művészi tevékenységét 1954-ben és 1967-ben Munkácsy-díjjal, 1977-ben Érdemes Művész, 1986-ban Kiváló Művész címmel ismerték el. A Brüsszeli Világkiállításon, Moszkvában, Brnóban, Torontóban, Bratislavában, Sao Paulóban, a magyar és a német Szép Könyv versenyen nyert díjakat. 1966-ban Lipcsében a könyvművészeti ki állításon 4 világ legszebb könyve díjat és aranyérmet kapta meg. 1992-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével tüntették ki. Tagja a Magyar Képzőművészek, a Magyar Fotóművészek Szövetségének, az ÁTIPY ICTA, ICOGRADA, valamint a Német Könyvművész Szövetségnek. Bélyegmúzeumi kiállításának megnyitóján Doros Béla, a Magyar Posta Rt. elnök-vezérigazgatója az 1994-ben elsőként kiadott „Postáért” aranyérem átnyújtásával köszönte meg a művész kiemelkedő jelentőségű bélyegtervezői munkásságát.- Bélyegmúzeumban rendezendő kiállítása alkalmából szeretném arra kérni, tekintsen velünk vissza művészi pályafutására. Hogyan kezdődött?- Keramikusként indultam, de akkor nem volt lehetőségem arra, hogy választásomat anyagilag megalapozzam. Annak idején Kovács Margittal és Gádor Istvánnal dolgoztam együtt. Érdeklődésem a műfaj iránt ma is él, legutóbb például Rosenthallal voltam kapcsolatban, kis kirándulást tettem a porcelán területén. Pályafutásomat döntően a magyarországi viszonyok határozták meg, elsősorban az ország állandó és permanens szegénysége. Ez determinálta, hogy mivel foglalkozott az ember. Monumentális lovas szobrokat nem lehetett alkotni, vagy csak nagyon kevesen engedhették meg maguknak ezt a luxust. A mecenatúra totális hiánya jellemezte az elmúlt ötven évet, de a jelent is. A hivatal diktatórikus intézkedései megnyomorították, sőt megnyomorítják a művészetet. Ha valaki beadta a derekát pénzért, az bizony nagy kompromisszumokkal járt. Ezt én nem akartam vállalni. De jó művek mindig is születtek, hiszen az inkvizíció alatt is jöttek létre művészi értékek.- Volt-e tanárai, kollégái között olyan, akinek az egyénisége, művészete meghatározó volt önálló stílusának kialakulásában? 32
