Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1994
Dr. Tóthné Farkas Anna: Postás Konferencia Debrecenben
receni postálkodás emlékképeiből mutattunk be néhányat. Gróf Paar József „generális postamester” (1694 vagy 1695-ben) Debrecen város postamesterévé nemes Diószegi Sámuelt nevezte ki. Diószegi postamester házáról és a postaállomásról készült korabeli rajzot a kiállításban is elhelyeztük. A postamester a postát két irányba indította, az egyiket a Hortobágyon át Buda felé, a másikat Pályi-Nagylétán át Várad felé. A budai vonalon az egyik lóváltó állomás a hortobágyi csárda mellett volt. A lovas küldöncök itt cserélték ki a bőrzsákokat, melyekben a leveleket szállították. Nemes Diószegi Sámuel 1716-ban meghalt, s a postamesterséget fiai János, majd Sámuel folytatták. 1722-ben a nagy debreceni tűzvész után az újjáépített postaállomás kapuja fölé kifüggesztették a császári sasos címert, hogy így tudassák a polgárokkal, hogy a posta állami kezelés alá vétetett. A postalegényeknek nyakba akasztott postasípot kellett viselniük. A postán feladott levelek viteldíja féllatonként 6 kr-ba került. A posta ebben az időben a leveleken és csomagokon kívül utasokat is szállított. A debreceni Agrártudományi Egyetem csarnokában 1735-től Fáy János birtokos nemes lett a postamester Debrecenben. Ő rokonságban állt a Diószegi családdal, így nyerhette el ezt a tisztséget. A postamesteri tisztség a Fáy családban is apáról fiúra szállt. 1792-ben Fáy Ferenc volt a postamester, s a postahivatal még mindig a híres Diószegi házban volt. Ezt az időszakot korabeli képekkel, térképekkel, tárgyi emlékekkel (címtábla, síp, latkészlet) és Fáy János arcképével idéztük fel. A debreceni postálkodás emlékeit a postamesterek névsora egészítette ki. 29
