Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1994

Grünwald Éva: Postatörténeti kiállítás Tállyán

A tállyai postamesterek kilétét 1741-ig sikerült visszavezetni. Az elsőt, Mayer Károlyt to­vábbi 13 postamester és adminisztrátor követte Sóhalmi György 1945-ben történt nyugdíj­ba vonulásáig. A Sóhalmi család 1857-ben 2000 guldenért vásárolta meg a postát herceg Breczenheim Ferdinánd özvegyétől és három generáción keresztül kezelték azt. Egy külön tablón mutattuk be a Sóhalmiak levelezéseit, a postaállomást és a család síremlékét. Az utolsó tablón bélyegeken és bélyegterveken mutattuk meg a hegyaljai borszőlő néhány fajtáját. Kitértünk az 1875-ben kezdődő filoxéravész postai vonatkozására. A vész rohamosan terjedt és 1901-ig Hegyalja tizennégyezer holdnyi szőlőjét szinte tejesen kipusztította. A legkritikusabb években szigorú postai rendeletek tiltották a szőlővesszők és tőkék postán való szállítását. Ezt érzékeltettük a bemutatott frissen vágott szőlővessző- köteggel, mint postacsomaggal. Megemlékeztünk a tállyai születésű Szabó Gyuláról, aki igen nagy erőfeszítéssel küzdött a filoxéra visszaszorításáért. Tárgyi emlékeket is helyeztünk el a teremben, mint például lópokrócot, lószerszámot, kocsilámpát valamint három bábun egy-egy XIX. századi postai egyenruhát. A két vitrin egyikében XIX. századi hivatali munkaeszközöket, viaszpecséttel lezárt leveleket és postakürtöt mutattunk be. A másik vitrinben dr. Kamody Miklós postatörté­neti tanulmányait, kutatási eredményeit állítottuk ki. Ezúton is szeretnénk köszönetét mondani, azért a sok és értékes adatért, útmutatásért és segítségért, amit a kiállítás rende­zéséhez nyújtott. Befejezésül néhány gondolat a postaházról. Az 1996-os rendezvény egyik fő színhe­lye lett volna az a Pálos-rendi kolostoregyüttes, melyet egy 1774-ben kiadott Mária Teré­zia rendelet során elárvereztek és az épület a szőlőbirtokokkal együtt Trauson Donát her­ceg tulajdonába került. Nemsokára a kolostorépületet postahivatallá és postaállomássá alakíttatta át. 1944-ig működött ebben az épületben posta, majd állami tulajdonba került. Időközben műemlékké nyilvánították de mint megannyi gazdátlan épület állaga rohamo­san pusztult. Mára már csak szomorú hírmondója maradt az egykori szép boltíves épület­nek, zsindelytetős hagymakupolás toronynak, díszes kovácsoltvas rácsoknak és annak a pincének, amely a Sóhalmi család idejében 500 gönci hordó befogadására volt alkalmas és látta el a környék egyházközségeit miseborral. Az már csak álom, hogy valaha Tállya önkormányzatának és a Magyar Posta Rt.- nek lesz annyi pénze, hogy e postatörténeti- leg igen fontos mű­emléket, örökséget megmentse az utó­kornak. A romos postaállomás épülete 27

Next

/
Thumbnails
Contents