Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1994
Grünwald Éva: Postatörténeti kiállítás Tállyán
A tállyai postamesterek kilétét 1741-ig sikerült visszavezetni. Az elsőt, Mayer Károlyt további 13 postamester és adminisztrátor követte Sóhalmi György 1945-ben történt nyugdíjba vonulásáig. A Sóhalmi család 1857-ben 2000 guldenért vásárolta meg a postát herceg Breczenheim Ferdinánd özvegyétől és három generáción keresztül kezelték azt. Egy külön tablón mutattuk be a Sóhalmiak levelezéseit, a postaállomást és a család síremlékét. Az utolsó tablón bélyegeken és bélyegterveken mutattuk meg a hegyaljai borszőlő néhány fajtáját. Kitértünk az 1875-ben kezdődő filoxéravész postai vonatkozására. A vész rohamosan terjedt és 1901-ig Hegyalja tizennégyezer holdnyi szőlőjét szinte tejesen kipusztította. A legkritikusabb években szigorú postai rendeletek tiltották a szőlővesszők és tőkék postán való szállítását. Ezt érzékeltettük a bemutatott frissen vágott szőlővessző- köteggel, mint postacsomaggal. Megemlékeztünk a tállyai születésű Szabó Gyuláról, aki igen nagy erőfeszítéssel küzdött a filoxéra visszaszorításáért. Tárgyi emlékeket is helyeztünk el a teremben, mint például lópokrócot, lószerszámot, kocsilámpát valamint három bábun egy-egy XIX. századi postai egyenruhát. A két vitrin egyikében XIX. századi hivatali munkaeszközöket, viaszpecséttel lezárt leveleket és postakürtöt mutattunk be. A másik vitrinben dr. Kamody Miklós postatörténeti tanulmányait, kutatási eredményeit állítottuk ki. Ezúton is szeretnénk köszönetét mondani, azért a sok és értékes adatért, útmutatásért és segítségért, amit a kiállítás rendezéséhez nyújtott. Befejezésül néhány gondolat a postaházról. Az 1996-os rendezvény egyik fő színhelye lett volna az a Pálos-rendi kolostoregyüttes, melyet egy 1774-ben kiadott Mária Terézia rendelet során elárvereztek és az épület a szőlőbirtokokkal együtt Trauson Donát herceg tulajdonába került. Nemsokára a kolostorépületet postahivatallá és postaállomássá alakíttatta át. 1944-ig működött ebben az épületben posta, majd állami tulajdonba került. Időközben műemlékké nyilvánították de mint megannyi gazdátlan épület állaga rohamosan pusztult. Mára már csak szomorú hírmondója maradt az egykori szép boltíves épületnek, zsindelytetős hagymakupolás toronynak, díszes kovácsoltvas rácsoknak és annak a pincének, amely a Sóhalmi család idejében 500 gönci hordó befogadására volt alkalmas és látta el a környék egyházközségeit miseborral. Az már csak álom, hogy valaha Tállya önkormányzatának és a Magyar Posta Rt.- nek lesz annyi pénze, hogy e postatörténeti- leg igen fontos műemléket, örökséget megmentse az utókornak. A romos postaállomás épülete 27
