Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1994

Bartha Lajos: A Postamúzeum asztali napórájáról

A pólusra irányított árnyékvetőt alkalmazva a legegyszerűbb számlap a póloszra merőle­ges ferde sík. Ha erre a síkra az árnyékvetőből kiindulva 24 egyenlő közű óravonalat rajzolunk - az egyes óravonalak 360:24=15 fokos szöget zárnak be egymással akkor készen is van az órabeosztás. A napóra számlapja természetesen ebben az esetben ugyan­csak ferde a vízszintes síkhoz. Az ilyen rendszerű napórát nevezik ekvatoriálisnak (egyen­lítőinek), mivel a számlap síkja az égi egyenlítő síkjában áll. (Az angolszász szakiroda- lomban ekvinokciális napórának is nevezik, mert a Nap a tavaszi és őszi napéjegyenlő­ségkor halad át az égi egyenlítőn.) Kissé bonyolultabb - de a középiskolai ismereteket nem haladja meg - a számlap szerkesztése, ha függőleges síkon vagy vízszintes lapon készítünk órabeosztást. A függő­leges számlap esetében ha az rögzített, például egy ház falán van, azt is figyelembe kell venni, hogy a sík pontosan déli irányú-e vagy attól eltérő. Ezek a vertikális és horizontá­lis napórák [5, 6]. A hordozható asztali és zsebnapórák esetében arról is gondoskodni kell, hogy az ár­nyékvetőt mindig az égbolt pólusa, vagyis a mi földtekénken az északi irány felé állíthas­suk. A legegyszerűbb, ha a napórát iránytűvel szereljük fel. Mivel azonban a Föld mág­neses pólusai nem esnek egybe a földrajzi sarkokkal, a mágneses északi irány némileg eltér a valóságos észak-déli iránytól. Ez a mágneses deklináció, amely időben is és he­lyenként is változó értékű. A napórák kompaszain többnyire feltüntették a deklináció szögét a gyártás helyére és évére. A hordozható napórák készítői természetesen gondoltak arra, hogy időmérőiket kü­lönböző, a gyártás helyétől eltérő földrajzi szélességen alkalmazzák. Ezért eleve úgy ké­szítették az igényesebb kivitelű napórákat, hogy azokon az ámyékvető hajlási szöge a mindenkori földrajzi szélesség szerint beállítható legyen. A napórák aljára gyakran be­vésték a fontosabb nagyvárosok kikerekített fokokra megadott földrajzi szélességét; de gyakran még külön nyomtatott táblázatot is mellékeltek az ámyékórákhoz, ily módon nagyobb számú helyiség földrajzi helyzetét is feltüntethették. A Postamúzeum napórája és készítője A hordozható - méretei alapján inkább asztali- mint zsebnapórának nevezhető - árny ék­óra (leltári szám: 84.8.0.) jellegzetes ekvatoriális (ekvinokciális) típus. Alapja nyolcszögletű ezüstözött rézlemez, széles barokkos indadíszítéssel. A vízszintes alaplemez közepén süllyesztett, dob alakú iránytű doboz. Az iránytű dobozának alján a négy főégtáj jele bevésve, továbbá a mágneses északi iránynak a földrajzi északtól való eltérését - a dekli­nációt jelző nyíl látható. Az iránytű által kijelölt északi oldalon csuklós pánt rögzíti a felcsapható, gyűrű alakú óraszámlapot. Az alaplemez déli oldalán („elől”) egy ugyancsak felcsapható kis függő, a napóra pontos vízszintes állításához. A lemez jobb oldalán fel­csapható negyedkörív alakú lemezke, a külső oldalán bevésett fokbeosztás található. A nyolcszögletű alaplemez legnagyobb átmérője 71 milliméter, a kompasz dobozának átmérője 48 mm. Az óraszámlap gyűrűje 59 mm átmérőjű. A számlap beosztása hajnali III órától déli XII órán át este IX óráig terjed. A számlapon kis vonások jelölik a 1/2 órákat, beütött pontok a 1/4 órákat. így a leolvasás legalább negyedóra pontosságú lehet, de némi gyakorlattal 3-5 percnyire megállapítható a napórai idő. 102

Next

/
Thumbnails
Contents