Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1993

Tanulmányok és tervek - Dr. Sebestyén Kálmán: Marosszék postája a XVIII. században

vizsgálatára, működésük ellenőrzésére a következő udvari biztosokat osztotta be: Keczeli Istvánt a Kolozsvár-Zilah vonalra (állomások: Kóród - Berend - Zsombor - Magyaregregy- Búd - Zilah), Kamitza urat a Kolozsvár-Nagybánya vonalra (állomások: Zsuk - Iklód- Dés - Sósmező - Nagybun), Gerendi Was Dánielt a Kolozsvár-Károlyfehérvár vonalra (állomások: Kolozsvár - Torda - Felvinc - Nagyenyed - Károlyfehérvár), Szalántzi Györgyöt a Károlyfehérvár-Déva vonalra (állomások: Szászváros - Déva - Dobra), Jósika Dánielt a Károlyfehérvár-Brassó vonalra (állomások: Szászsebes - Szerdahely - Porumbák- Vladen - Brassó).6

A XVIII. század második évtizedében a történelmi Erdélyben tehát 5 postavonal és 24 postaállomás működött. A XVIII. században az osztrák - orosz - török háborúk idején a posták az erdélyi katonai parancsnokság hatáskörébe tartoztak. 1771-ben a Gubernium körlevélben tudatta, hogy az Erdélyi Nagyfejedelemségben - akárcsak a német örökös tartományokban - a posta a katonai parancsnokságtól vissza került a Főkormányszékhez. Ettől kezdve a szebeni posta-főfelügyelő (Cibiniensis supremus Postáé Praefectus) jelentéseit a Gubemiumnak küldte.7

1783-ban II. József rendelete az Udvari Postabizottságot (Commissione Postali Aulice) beolvasztotta a tartományok kormányhatóságaiba. Magyarországon a postaigazgatóság a Helytartótanács, Erdélyben a Gubernium hatáskörébe került. A posta jövedelmét a Cassa Supremi Postalis Officium helyett a Magyar Királyi Udvari Kamara illetve az Erdélyi Thezaurariátus gyűjtötte össze.8

A XVIII. századi Erdélyben a legjelentősebb új posta vonalat 1769-ben Nagyszebenben és Beszterce között építették. A császári udvar fontosnak tartotta a fejlett kézművességgel és kereskedelemmel rendelkező városok postautakkal való összekötését, a köztük lévő kommunikáció előmozdítását. Az 1769. április 19-én kiadott császári leírat kijelölte az új állomások helyét is, amelyek a következők voltak: Nagyszeben - Nagysejk - Medgyes - Segesvár - Balavásár - Marosvásárhely - Régen - Sajó - Beszterce.9 A leírat felszólította a fent említett városokat, hogy az új postamesterek részére megfelelő postaházat, elégséges szántóföldet, kaszálót biztosítsanak, munkájukhoz pedig minden segítséget megadjanak.

Az 1769 májusában működésbe lépő új postavonal elősegítette ugyan a városok közti jobb kommunikációt, de terhes kötelezettségeket is rótt a helyi közösségekre. Pl.: nehéz útszakaszokon a postamesterek lovai mellé segítő állatokat - lovakat vagy ökröket - kellett biztosítsanak. Az új állomások felállítása gyakran nehézségekbe ütközött. 1770-ben a Gubernium felszólította Marosszék vezetőit, hogy az új postavonal jó működése érdekében lépjenek közbe, mert értesülésük szerint a helyi birtokosok idegenkednek a postamestereknek házat, szántót és legelőt adni.10 A balavásári és nagysejki postamesterek panaszolták, hogy nem kaptak megfelelő postaházat, lovaiknak istállót. Balavásáron a postamester a korcsmában kénytelen működni, a falu pedig földhiányra hivatkozva megtagadta a törvényes 5 hold szántó és 8 hold kaszáló biztosítását. Végül a balavásári postaállomást áthelyezték 1777-ben Egrestőre, 1786-ban pedig Nagykendre. Marosvásárhely városi tanácsát is felelőségre vonta a Gubernium, mert a postaállomás számára hivatalos áron nem adott szénát és zabot.

A XIX. század elején a Gubernium tovább bővítette Erdély postahálózatát és új vonalak és állomások felállításáról rendelkezett. Ezek a következők voltak: 1. Küküllő vármegyére vivő vonal: Torda - Kece - Radnót - Marosvásárhely - Dicsőszentmárton - Medgyes;

78