Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1993
Gyűjteményi munkáinkról - Dérszegi Miklós: Új vezetékhálózati archiválják: Távkábeles műszereink
Uj vezetékhálózati archíváliák: Távkábeles műszereink Múzeumi gyűjteményeinkben, de távközlés-történeti publikációinkban is elvétve találkozunk a távközlési létesítmények építésénél, szerelésénél, az iizemben-tartási és hiba- elhárítási munkáknál használatos szerszámokkal, eszközökkel, műszerekkel. A távközléstörténeti muzeológiának sajnálatos vesztesége ez, hiszen a fejlődés jobb megértését segítő, a technikai háttér, az építési-, szerelési- és az üzemviteli munkák eszközeinek bemutatása nélkül szerényebb kép tárul elénk. A távközlési rendszerek folyamatos működését biztosító sokrétű tevékenység fontos részét képezik a hálózatos, ezen belül is a távkábeles vonali mérések. A nem szakmabeli közönség számára e nagyrészt ismeretlen terület gyakorlatát a vonali mérések körülményei és az alkalmazott mérőműszerek bemutatásával tudjuk legérzékletesebben megismertetni. A műszerek gyakorlati alkalmasságát számos összetevő befolyásolja. Ezek közé tartozik méretük, súlyuk, mechanikai állékonyságuk, amely meghatározza az ütődések, a kevésbé kíméletes rakodás és szállítás hatásainak határait. Fontos tényező működésük stabilitása, a légköri (hőmérséklet, légnedvesség) és egyéb környezeti hatásokkal (pl. mérés közbeni műszerkezelés okozta, vagy egyéb okból származó rázkódtatás stb.) szembeni érzékenységük Az elérhető mérési pontosság, a műszerkezelés, a mérési adatok értékelésének egyszerű vagy komplikált volta mind behatárolják a műszerek használatát. Laboratóriumi vagy zárt üzemi körülmények között végzett mérések esetében ezek a tényezők általában nem okoznak gondot. Más a helyzet azonban a vonali méréseknél, amelyeket a kábel nyomvonalán, nagy többségében a közutak mentén, mezőgazdasági művelés alatt álló földeken, rétségen, esetleg erdős területek terepviszonyai között, a kábelkötés feltárására ásott kötésgödörben, szerelősátor alatt kell végezni, kitéve a változó időjárási hatásoknak. Az már viszonylag kedvező eset, ha a mérés a kábel valamely városi átkelési szakaszán, szilárd burkolattal ellátott területen, a járdaszínt alatti kábelaknában végezhető. Érthető tehát, hogy a műszerek vonali alkalmasságát meghatározó adottságok igen fontosak. Elég arra gondolnunk, hogy a műszereket a mérést végző hálózatos szervezeti egység, hibaelhárító csoport a telephelyétől általában nagyobb távolságra (50-100 km) lévő mérési helyszínre kell szállítsa, s ez járműre rakással, nem egyszer rossz állapotban lévő útszakaszokon, terepen való szállítással jár, kitéve ütés, csapódás veszélyének és a helyszűkének egyaránt. A műszereket a járműtől tíz-húsz, esetenként akár száz méternyi távolságban lévő mérőhelyre (kötésgödör, szerelősátor) kézben kell vinni (súly, méret) és ott - kábelszerelő szerszámok, feltárt kábelkötés, világító eszközök, energiaforrás (akkumulátor, motoros áramfejlesztő, anódtelep stb.) mellett - megfelelő védettség biztosításával úgy kell elhelyezni, hogy a műszer akadálytalanul megközelíthető, kezelhető és a mérési adatok rögzítésével kapcsolatos írásbeli munka is elvégezhető legyen. E rövid vázlatos áttekintéssel talán sikerült érzékeltetni a távközlés működtetéséhez szükséges technikai háttér eszközei bemutatatásának jelentőségét és azt, hogy ennek elmaradása valóban szegényebbé teszi a korábbi és a mai távközlés műszaki tartalmáról, fejlődéstörténetéről alkotott képet. 66
