Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1993
Gyűjteményi munkáinkról - Kisfaludi Júlia: A telefonkártya gyűjtemény születése
A telefonkártya gyűjtemény születése 1991 júniusában a Balaton környékén rendszeresítette a MATÁV az első telefonkártyás készülékeket s vele párhuzamosan (június-július) megjelent az első két magyar telefon- kártya, stílusosan balatoni ábrázolással. 1991. szeptember 23-án a Postamúzeum távközlés-történeti gyűjteménye 100-100 darabot kapott ezekből. A kísérő szállítólevél tanúsága szerint a MATÁV Tájékoztatási Osztály akkori vezetőjének, Hajdú Endrének köszönhetjük a figyelmességet1. Jóval későbbi időpontban, 1993. március 26-án érkezett a további hét fajtábból 10-10 db2. Ezek a kártyák, mint a távközlési berendezések tartozékai a T 16 jelű gyűjteménybe lettek beleltározva. Egy-egy darabot elhelyeztünk a Telefónia Múzeum kiállításában, de azon túl nem figyeltünk rájuk, hamarosan el is felejtettük őket. Az idő múltával azonban egyre többször olvastunk a napilapokban telefonkártyákról, a készülékekről; a gazdasági témájú sajtóban és szakfolyóiratokban a telefonkártya gyűjtésről. Mi, muzeológusok - hétköznapi emberként - használói is lettünk ennek az elegáns és gazdaságos rendszernek. S így az olvasmányok és saját tapasztalatok összegzéséből született meg a telefonkártyák tudatos gyűjtésének gondolata. A birtokunkban lévő kártyamennyiség indokolatlanul nagy volt, de egyben ez adta kezünkbe a helyzet kulcsát. Cseréljük el a fölösleget külföldi kárnyákra, s vele párhuzamosan tegyük teljessé a magyar kollekciót, hiszen időközben már 27 féle telefonkártya jelent meg. Ilyen gondolatoktól vezérelve fogalmaztuk meg 1993 áprilisában Lipp István, a MATÁV kereskedelmi igazgatójához címzett levelünket3. Gyűjteménykialakítási, fejlesztési elképzeléseink várakozáson felül gyorsan megértésre találtak. Már májusban felkeresett bennünket Sárközi Jánosné, a Telefonkártya-üzletág előadója, akivel konkrétan megbeszéltük, mely kártyákból nincs a múzeumnak. Június 2-án megérkezett hozzánk 1360 db kártya, teljessé téve magyar gyűjteményünket. Hamarosan megismerkedtünk Kerkuska Sándor üzletágvezetővel is. Rendszeres munkakapcsolat alakult ki közöttünk, mindenki a maga módján segítette a másikat. Mi az első két telefonkártyából 50-50 darabot visszaadtunk, segítve ezzel a MATÁV ama törekvését, hogy létrehozzon egy telefonkártya gyűjtőket kiszolgáló centrumot. Cserébe Kerkuska úrtól kártyaellenőrző kézi készüléket kaptunk. Ezzel materiálisán létrejött új gyűjteményünk, amely azonban számos megoldandó muzeológiai probléma elé állított bennünket. Ezeket egy beszámolóban összefoglalva fogalmaztam meg az 1993. június 22-i kuratóriumi ülésen4. Hosszas szakmai vita után született meg az a döntés, hogy az un. Tematikus Gyűjtemény részeként - a magyar kártyákat 29.800., a külföldieket 29.801. leltári számon fogjuk nyilvántartani. Ősszel megkezdtem a céltudatos cserélést. Augusztusban 61 külföldi múzeumnak, szeptemberben 39 kártyakibocsátó távközlési vállalatnak írtam ez ügyben levelet5. Az év végéig 28 helyről érkezett válasz, s közülük 13 mellett telefonkártya is érkezett6. A harmadik mód, ahogyan gyűjteményünk gyarapodott: a saját gyűjtés. Elsősorban a Telefónia Múzeumban dolgozó muzeológus kollegáknak köszönhetően, a külföldi látogatóink közül sokan itt hagyták emlékül elhasznált, vagy részben elhasznált kártyáikat. 61
