Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1993
Gyűjteményi munkáinkról - Angyal Erzsébet: A Bélyegmúzeum grafikai gyűjteménye
A Bélyegmúzeum grafikai gyűjteménye A múzeum látogatói az állandó kiállítás mellet, az időről időre rendezett időszakos kiállításainkon a témától függően a bélyegen túlmenően különféle egyéb kiállítási tárgyakat: futott leveleket, lebélyegzéseket, nyomóeszközöket, bélyeggrafikákat, alkalmi levelezőlapokat és borítékokat stb. is láthatnak. Ezek az anyagok mind múzeumunk egy-egy gyűjteményéből kerülnek a vitrinekbe. Ezen gyűjtemények egyike, melynek anyaga együtt sohasem látható, a grafikai gyűjtemény. Darabjai nemcsak felbukkannak időszakos kiállításainkon, de domináló szerephez is juthatnak, ha az adott kiállítás egy-egy bélyegtervező életművének bemutatását célozza. Ilyen kiállításunk külső helyszínen és múzeumunkban többször volt a múltban. 1992-ben pedig egy kifejezetten ilyen jellegű sorozatot indítottunk, melyben eddig Vertei József, Füle Mihály, Kékesi László mutatkozott be, előkészületben van Kass János grafikusművész életmű kiállítása. A grafikai gyűjtemény, miként múzeumunk alapgyűjteményei, oly módon gyarapodnak, hogy a Magyar Posta Vállalat átadja nekünk a gyűjteményi anyagokat, mintegy átruházva a múzeumra az archiválás és kezelés feladatát, egyben lehetővé téve, hogy a múzeumlátogató nagyközönség elé tárjuk illetve kutatók rendelkezésére bocsássuk. A gyűjtemény gondozását 1993-ban vettem át, egy állomány ellenőrző leltár elvégzésének kötelezettségével. A leltár - ami a hiányokat illeti - megnyugtató eredménnyel zárult. Kevésbé volt szívderítő azonban a helyzet a gyűjteményi anyag állapota, tárolási módja és feltárása vonatkozásában. Az állományellenőrzés alapjául szolgáló törzskönyvet 1973(!)-ban fektették fel, ezt megelőzően a gyűjtemény tételesen bevételezve nem volt, a tervrajzokon az 1973-ban kapott bevételezési számtól eltérő, előző számozás nyomai nem láthatók, korábbi törzskönyv létéről nem tudok. A feldolgozatlan irattári - okmánytári anyagból csak töredékes felvilágosítást nyerhetünk arra vonatkozólag, hogy az 1973-ban az eddig raktárban tárolt anyag bevételezését elrendelő intézkedésig mi volt a gyűjtemény sorsa. Mióta tárolták a Bélyegmúzeumban, meddig volt és milyen körülmények között a posta kezelésében, hogyan mozgatták (keresték ki és helyezték vissza) a kiállításba kerülő tételeket. Azt, hogy a gyűjtemény darabjai kiállításokon 1973 előtt is szerepeltek, biztosan tudjuk és azt is, hogy ezen kiállítások zömét a Posta Anyag- és Értékcikkhivatala kivitelezte, muzeológiai és állagvédelmi szempontok teljes mellőzésével. (A kiállítókartonra úgy rögzítették, majd úgy bontották az anyagot, hogy a grafikák jelentős mértékben sérültek, több esetben a tablóméret prokrusztesz-ágyába szabták a terveket, miáltal hátlapszövegek: imprimálási adatok, szakvélemények tűntek el, gyakran hiányossá váltak a kiegészítő részek: felírat, címlet, keretrajz stb.) A valóban tarthatatlan állapot megszüntetésére igen indokolt volt elrendelni a tételes bevételezést. Ehhez azonban irreálisan rövid határidőt szabtak és nem biztosították a megfelelő körülményeket. így a bevételezés a munka megkezdésekor talált állapotot rögzítette (felborult a keletkezés, beszolgáltatás, felhasználás kronológiája, téma vagy alkotó szerint összehordott belső egységek keletkezek, összetartozó anyagok egymás mellől elsodródtak stb.). 1973-at követően évente, az újonnan született bélyegtervek kerülnek a gyűjteménybe, de időről időre megjelennek lényegesem korábbi, előbukkant anyagok is. Külön vizsgálatot érdemel, hogy gyűjteményünk mennyire teljes (nem a törzskönyvhöz képest, hisz ez volt 49
