Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1993
Centenáriumi évünk: Puskás Tivadar halálának és a Telefonhírmondó megindulásának 100. évfordulója - Krizsákné Farkas Piroska: A jubileumi év ünnepi eseményei
“Centenáriumi gondolatok Száz évvel ezelőtt, 1893. február 15-én szólalt meg először Budapesten a Telefonhírmondó, Puskás Tivadar telefonújság-]a. És pár héttel később, március 16-án a Telefon- hírmondó szomorú hírrel kezdte adását, bejelentve zseniális alkotójának korai, 49 éves korában bekövetkezett halálát. Genfben az ENSZ Nemzetközi Távközlési Uniójának székházában Puskás Tivadarra és alkotásaira bronz mellszobra emlékeztet; ugyanakkor nekünk, magyaroknak most, az évfordulót követően kell megkezdenünk évszázados adósságunk törlesztését, életművének kutatásában, megismertetésében egyaránt. Mert bizony akár egy gyors közvélemény-kutatással is meggyőződhetünk arról, hogy kortársaink milyen keveset tudnak Puskás Tivadarról. Valamire emlékeznek, valamit hallottak róla, többnyire a telefonnal kapcsolatban. Ez szomorú, mert éppen a legzseniálisabb, máig legjelentősebb hatású alkotására nem gondolnak: az első elektromos tömegkommunikáció megvalósítására! Erről feltalálója - ma egészen magától értetődőnek, egyszerűnek tűnőén - így ír tanulmányában: ‘Telefonújságom legfőképpen abban különbözik az eddigi újságoktól, hogy nem nyomtatás által készül és nem olvasható, hanem maga az újság beszél és cikkeit, híreit és egyéb közleményeit a telefon közvetítésével közvetlenül szállítja a hallgatóság füléhez.’ Nekünk, a tömegtájékoztatásban dolgozóknak különösen nagy tisztelettel és szeretettel kell emlékezzünk Puskás Tivadarra. Elsősorban arra a sokoldalú, ismereteit és információit óriási intelligenciával, alkotó módon alkalmazni tudó feltalálóra, akinek életútja fantasztikusan érdekes, új civilizációt építő évtizedeket ívelt át. A. N. Whitehead A tudomány és a modem világ című klasszikus művében írja ‘... a XIX. század legnagyobb találmánya a feltalálás módszerének feltalálása volt. Új módszer született; ez az igazi újdonság, amely szétzúzta a régi civilizáció alapjait. - Ez a felfedezés egészen egyszerűen az, hogy bármely műveletet a végénél kell kezdeni s ettől a ponttól kell visszafelé haladni egészen a kezdetekig.’ Igen, Puskás Tivadar is a végén kezdte: ‘Amikor arra az elhatározásra jutottam, hogy a telefonújságot életre hívom, mindenekelőtt természetesen azt a kérdést kellett felvetnem, milyen műszaki berendezésekkel lehet a legkönnyebben elérni a célt, hogy a telefonújság a hallgatók legnagyobb tömege számára egyidejűleg hozzáférhető legyen.’ - írta már idézett tanulmányában. Ugyanott fejtegette a gyorsaság, olcsóság kérdéseit is. E modem kérdésfelvetés alapján érdekes eljátszani a gondolattal: mivel foglalkozna, ha ma élne Puskás Tivadar? Korunk legelmésebb találmánya - mondta a Telefonhírmondóról Jókai, akit szintén lázba hozott e csoda. Ma 100 évvel később is van okunk, hogy a csodálattal adózzunk e kivételes tehetségű alkotónak. Kortársai nemcsak lelkesen fogadták a Telefonhírmondót, hanem széles körben használatba is vették, amit az előfizetők számának gyors emelkedése is tanúsít. A századvégi lapokat olvasva meggyőződhetünk arról is, hogy nemcsak ismerték e találmányt, hanem reményeket fűztek továbbfejlesztéséhez is; nemcsak budapesti és az egész területén való meghonosításához, hanem külföldi használatba vételéhez is. Kár, hogy az alkotó nem élhette meg a nagy sikert, nem folytathatta műve továbbfejlesztését sem. 28
