Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1993
Kiállítási emlékezések - Solymosi Jánosné: Soó Rezső kiállítása Debrecenben
Az egyetemi tanszékről 1969-ben nyugállományba vonult professzor kivételesen gazdag könyvtárral rendelkezett, önéletrajzában írja, hogy több mint 10 ezer kötet könyve 240 folyómétert tett ki. Növénytani szakkönyveit a MTA Vácrátóti Botanikai Kutatóintézete, a Kossuth Lajos Tudományegyetem növénytani és ökológiai tanszéke, a Természettudományi Múzeum Növénytára, a Budapesti Botanikus Kert között osztotta meg. Legértékesebb XV-XVI. századi füvészkönyveit, közöttük a fametszetekkel illusztrált, növényeket bemutató “Hortus sanitatis minor”-t (Augsburg, 1493.) és állatokat, ásványokat rendszerező “Hortus sanitatis major”-t (Strasbourg, 1497.) a Magyar Tudományos Akadémia könyvtáréra hagyta. Az Országos Széchenyi Könyvtár tőle kapta meg, egyetlen hiányos példánya mellé, az 1802-1812 között mindössze 200 példányban megjelent, 280 kézzel színezett rézmetszettel illusztrált. “Descriptiones et Icones planetarum rariorum Hungáriáé I-III.” Waldstein és Kitaibel közös szerzőségében készült munkájának teljesen hibátlan kötetét. Könyvtára többi bibliofil, művészeti és szépirodalmi anyagát az Iparművészeti Múzeum és a Déri Múzeum gyűjteményei őrzik, közöttük a francia könyvművészet 1750-1850 közötti időből származó különgyűjteményét, unikális iparművészeti könyv remekekkel. Képzőművészeti gyűjteményét grafikák és a kisgrafikák képezték. Legjelentősebb az ex libris gyűjteménye volt. Meghaladta a 80 ezer darabot. 1934-1960 között gyűjtötte. A világ harmadik legnagyobb magángyűjteménye volt. 1969-ben az Iparművészeti Múzeumnak ajándékozta. Duplumait, mintegy 18 ezer lapot, a keszthelyi Balaton Múzeumban helyezte el. Soó Rezső, mint az első vidéki ex libris gyűjtő egyesület, a debreceni Ajtósi Dürer Céh alapítója és elnöke közel 350 hazai és külföldi művésszel és gyűjtővel állt cserekapcsolatban. Gyűjteményében a legjelentősebb részt, mintegy 10.600 lapot, a magyar anyag tett ki. A debreceni művészek: Gáborjáni Szabó Kálmán, Vadász Endre, Mata János, Menyhárt József, Bánszky Tamás, Petry Béla, Thoroczkay Oszvald, Várkonyi Károly közel teljes ex libris életművét megtaláljuk benne. A magyar anyagot Weiner Mihályné művészettörténész kitűnő tanulmánya ismerteti 1974-ben, a Művészettörténeti Értesítőben. Soó Rezső nevével ebben az anyagban 60 ex librist jegyeztek. Közöttük van az az 1933-ban Vadász Endre készítette rézkarc is, amely “Ex Libris hungaricis Prof. F. de Soó.” felirattal a hortobágyi kőhidat ábrázolja, előtérben nyáját legeltető juhásszal. Abban az évben készült, amikor megjelent Soó Rezső könyve a Hortobágy növény földraj zárói. Képzőművészeti gyűjteményében a grafikák közel 3 ezer lapot tettek ki. Bibliai tárgyú darabjai a Debreceni Református Kollégium nagykönyvtárába kerültek, többi része a Déri Múzeum grafikai gyűjteményét gyarapította. Festményeket nem gyűjtött, de debreceni művészbarátainak festményei nem hiányoztak otthonából. 1954-ben második Kossuth-díjából 20 ezer forintért megvásárolta Giampetrino: Szent Család című festményét, amelyet a Szépművészeti Múzeumnak adományozott. A Delizsánsz kiállítóhely helyére felépült távbeszélőközpont, majd a postapalota átalakítási munkáinak befejezése teszi lehetővé, hogy a régieknél méltóbb területen és értékesebb postatörténeti anyaggal együtt megnyíljon az állandó Soó Rezső kiállítás. A leendő kiállítási koncepcióból kis ízelítőt ad a fenti kabinet-kiállítás, amely nem csak a bélyeggyűjteményből, de a más gyűjteményekben őrzött és kiállításokban ritkán 114
