Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1993
Tanulmányok és tervek - Kovács Gergelyné: To market, avagy gondolatok a múzeumi marketingről
“A múzeum ismételten nagyon tetszett és maradandó élményt nyújtott, jó olyan helyre jönni, ahol tiszteletet és sok jót tanulhatnak az emberek.” “Valahányszor itt jár az ember mindig új és új benyomásokat szerez. Ez a múzeum az, amely mindig kész a megújulásra. A Puskás Tivadar kiállítás szerencsés vállalkozás. Az egész épület felüdülés a panelházak mai világa után. Fellélegezhet az ember egy pár percre.” “A múzeum háromféle csodálatot váltott ki. Egyik az épület gyönyörűsége, másik a kiállítás látnivalóinak gazdagsága, a harmadik a személyzet kedvessége.” íme záró idézetünk összefoglalta a látogatók múzeumokkal szemben támasztott tárgyi, szellemi és személyi igényeit, de mint láttuk többen felszólítottak a fokozottabb reklám tevékenységre. Ha visszafelé megyünk a belátható múltba, múzeumaink propagálása alighanem azokkal az utcai reklámtáblákkal kezdődött, amelyek a Dob utca és a körút találkozásánál a Bélyegmúzeum, az Erzsébet (akkor Engels) téri buszpályaudvaron és a kisföldalatti múzeumunk előtti megállójában a Postamúzeum meglátogatására invitálták az arrajárókat. Azt, hogy mennyi látogatót vonzottak nem tudjuk, de abban az időben még nem tábla-erdők uralták az utcaképeket és bizonnyal feltűnőek voltak. Amikor megjelentek az archaikus csoportosan felállítható utcai hirdetőtáblák az első próba évben azokon is hirdettünk, de az utcák eltáblásodásával, az utcai árusítás eluralkodásával egyre hatástalanabbakká váltak. Plakátokkal még 1991-ben is próbálkoztunk a Bélyegmúzeum újranyitásakor, de a terítési, kihelyezési költségek magas voltával nem tudtunk megbirkózni. Sikertelennek bizonyultak a múzeumi bejáratokat figyelemfelkeltő táblákkal és cégérekkel való díszítésének kezdeményezései is, hiszen mindhárom budapesti múzeumunk műemlék épületben van, amelyek feltűnő “ékítését” a műemlékvédelmi hatóságok nem engedélyezik. A múzeumi propaganda és reklám mind az írott, mind az elektronikus sajtóban rendkívül költséges, közöttük jó ha a Pesti Műsorban tudjuk befizetni hirdetéseinket. Az idegenforgalmi kiadványokban, prospektusokban, térképeken fontos megjelennünk de mindig kétséges, hogy a hirdetéseinkért jelentkező magán cégek hol és milyen körben terítik “termékeinket”, hiszen átgondolt és az idegenforgalmi szervezetek által kézben tartott idegenforgalmi propagandáról nem beszélhetünk. Ez az oka annak, hogy szállodákban még invitatív szórólapokat sem lehet elhelyezni, s az egy Korona - szállóval kötött és két évig tartott vendég-küldési megállapodásunkat nem tudtuk kitérjeszteni. Az idegenforgalmi központokban és szállodákban kiépült, elektronikus információs hálózatra a “touch me”- re már induláskor 1992-ben csatlakoztunk. Külföldi látogató forgalmunkat érezhetően megnövelte. Év végén hasznos statisztikai adatokat kapunk arra nézve, hogy három budapesti múzeumunk információit hányán hívták elő a képernyőről. Az idegenforgalmi propagandának azonban a legteljesebb és legmaradandóbb “terméke” az, ha múzeumaink - akár néhány sorral is - de bekerülnek a hazai és a külföldi útikönyv kiadók adatbankjába, majd az útikönyvekbe. Ezt célravezetőén az összes útikönyv áttanulmányozásával, majd a bővített és átdolgozott kiadások számára a kiadókhoz küldendőjavaslatainkkal (rövid és tartalmas szövegek és hely megjelölés) lehet kezdeményezni. Ami az utcai és beltéri reklámokat illeti, próbálkoznunk inkább a “szakmai felségterületeken” (telefonfülkék, járművek, postahivatalok, közönségszolgálati irodák) érdemes. A marketing munkában azonban nem csak a hol de a kinek, kiknek kérdését is meg kell válaszolnunk. Elsősorban a célzott csoportokat. Szakmúzeum lévén mi eleve egy 104
