Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1992

Rákóczi Margit: A Postamúzeum kéziratos könyveiből

Adatgyűjtéssel újra a középkor végén találkozunk. Az olasz városállamokról szólva Velencéről írja: követeinek jelentéseiből (relazione) igyekezvén megismerkedni a

szomszéd államok szervezetével, hadügyi és pénzügyi állapotával stb." Megjegyzi továbbá, hogy az egyház

...gazdasági jelleggel bíró feljegyzésein felül a születések, halálo

zások és eskctésckről az úgynevezett anyakönyvet indítja meg, melyek a XV. század óta folytonosan megszakítás nélkül vezettetvén felette becses tapasztalati anyagot halmoznak fel az ember fizikai életéről, bár ez egyelőre egészen figyelmen kívül marad.”

A szerző fejezet címe, a statisztika meghatározásához az újkornál jut el: ,A statisti- cum szó nem a latin staus (állapot) szóból, hanem az olasz stato szóból képeztetett, visszafelé rossz latinsággal.” Ezen szó különben még az 1600-as években „és későbben sem volt igen használatos...” Később ismerteti az új tudomány elméleti megalapozója Achenwall meghatározását: „Egy ország állami nevezetességeinek foglalatja képezi annak állami alkotmányát tágabb értelemben és egy vagy több állam alkotmányának tana: a statisztika."

1835-ben írt művében arról ír Quetelet, hogy a statisztikának új irányt kell vennie és szükségessé válik fogalmának új meghatározása, mely szerint: „a statisztika azon tudomány, mely az ember physikai, gazdasági, kulturális és állami életét a tömegészlelés alapján vizsgálja".

Magyarországról szólva Háger Vilmos így ír:...a statisztikai hivatal, mely tényleg

m

ár 1867 óta működik fennállásában és hatáskörére nézve törvényen nyugszik. Az 1874. évi 25. törvénycikk 2. paragrafusa szerint: az országos statisztika vezetését a statisztikai adatoknak az országos gyűjtését, földolgozását, összeállítását és közzétételét, a központi statisztikai hivatal eszközli, mely közvetlenül a kereskedelmi miniszternek van alárendelve..., szaktccndőire nézve önálló, statisztikai ügyekben az egyes minisztériumokkal és törvényhatóságokkal egyéb autonóm (egyházi, iskolai) közegekkel, egyletekkel és magánosokkal közvetlenül levelezhet. A statisztikai adatok gyűjtését közvetlenül elrendelheti stb." A könyv első része a magyar statisztikai hivatal tevékenységi körének ismertetésével zárul.

A következő, a szerző meghatározása szerint „különös rész" két fejezetre tagozódik. Az első a posta, távírda és távbeszélő statisztikával foglalkozik az általánosság szintjén, a második részletesen tárgyalja a magyar posta forgalmi adatait.

Mindez szoros összefüggésben van azokkal a postatörténeti eseményekkel, melyek egyidőben esnek a könyv megjelenésével, jelesen a posta és távíró egyesítésével (1887), a távbeszélő hálózat államosításával (1888). így nem véletlenül szentel nagyobb teret dr. Hager Vilmos a postai adatok ismertetésének, amelyekről így ír: „A posta és távírda (¡távbeszélő:) statisztika és statisztikai tudomány azon része, mely a posta és távírdaügy (¡távbeszélő:) terén észlelhető jelenségeket a tömegészlelés alapján vizsgálja. Feladata: feltüntetni a posta és távírda (¡távbeszélő:) ügy mindenkori fejlődési állapotát, annak okait taglalni és megvilágítani, hogy ezen intézetek hivatásuknak a közgazdaságban mennyire felelnek meg.”

Mivel a posta-, távírda és távbeszélő „mint a közlekedés eszközei egyrészt segédeszközei a termelés és fogyasztásnak, másrészt azonban közvetlenül az ember egyik személyi szükségletének kielégítésére szolgálnak. Általában a közlekedési eszközök személyek, javak és hírek szállítására szolgáló intézmények. S ezek közül főleg hírek szál87