Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1992
Rákóczi Margit: A Postamúzeum kéziratos könyveiből
minden hírlap és folyóiratnak csak egy napi feladása olvastatik meg. Azon lapok, melyek közvetlenül a mozgópostával hozatnak feladásra, ott olvastatnak meg." Következő adatgyűjtési témakör volt ebben az időben a „Megbízási statisztika". E statisztikát „az összes hivatalok készítik, melyek kézbesítéssel foglalkoznak. A statisztika évenként egyszer, az év végével, vétetik fel... és a ... megbízások érkezési könyvéből kivonatnak" A negyedik témaköre a postai forgalomra vonatkozó statisztikai adatgyűjtésnek az „Utalvány statisztika", melyeket a „miniszteri posta és távírda számvevőség állítja ösz- sze. Az adatok külön befizetett és külön a kifizetett utalványokról a darabszámot és a pénzösszeget mutatják ki." Ma már nincs használatban, az akkor oly fontos kocsipostai statisztika. ,A kocsipostára azaz a csomagok és pénzes küldeményekre nézve az adatgyűjtés két részben történik: a.) külön a belföldi forgalomra nézve, b.) külön a nemzetközi és átmenő forgalomra nézve. ... A belföldi forgalom adatgyűjtését minden kézbesítéssel is foglalkozó hivatal vesz fel... A számlálás 9 napig tart és évenként kétszer, március és szeptember hónapokban, azok második hétfője, s ezt megelőző vasárnap közötti éjféltől, a rá következő hét kedd és szerdája közti éjfélig kézbesítendő postákról veendő fel... A kincstári hivatalok az adatokat a kézbesítő könyvecskékből veszik, de ügyelnek arra, hogy az összes kézbesítendő küldemények felvétessenek, még akkor is, ha kézbesítő könyvecskébe bejegyezve nincsenek... Az adatokat raktárkönyv, s illetve kézbesítőkönyvecskékből naponkint a statisztikai kimutatásba kell átvezetni." A végösszeg megállapítása a levélpostai küldemények statisztikájához hasonlóan 20-al szorzódik be, és így „megközelítőleg állapíttatik meg az egy félév alatti kézbesítésre került összes kocsipostai küldemények száma." Mivel a századfordulón a magyar királyi posta még foglalkozott a személyszállítással a forgalmi adatgyűjtéshez tartozott az „Utazók statisztikája" is. A tankönyv tanúsága szerint 1889-ben a posta „már csak két ily járatot tart fenn és ezeknél is már csak részben van érdekelve, amennyiben a bevétel csak részben folyik a posta pénztárába, másik része a szállítást teljesítő postamesternek van átengedve. E két járat mentén fekvő hivatalok az utazók forgalmáról az év végével az adatokat kivonván az utazási díjak számadásából az utazók számát... Az igazgatóságok ez utasokat összesítve a minisztériumhoz terjesztik fel." A tankönyv a postai forgalomra vonatkozó adatok után foglalkozik még a kézbesít- hetetlen küldeményekkel, a posta berendezésekről és a magyar posta pénzügyi eredményeiről szóló adatokkal, végül a távírda statisztika gyűjtésével és összeállításával. E témakörnél érdemes megállnunk, hogy kicsit bővebben megismerjük mindazt, amit ebben az időben dr. Hager Vilmos tanár úr fontosnak tartott diákjai számára megtanítani e viszonylag fiatal postai szolgáltatásból. „A távírdára nézve a párisi statisztikai kongresszus állapította meg az adatgyűjtés alapelveit" írja, majd így folytatja „az adatok két részre oszolnának: 1.) a berendezés, 2.) az üzem adataira. Az előbb említettek a vonalakat, gépeket stb., s e berendezések költségeit tüntetnék fel, az utóbb említettek a táviratok forgalmát, az ebből eredő bevételekkel, a személyzeti és egyéb üzemi költségeket tartalmaznák. A berendezésre vonatkozó adatok gyűjtése az állami távírdáknál a távírda hálózatról, a távirdahivatalokról, a távírda készülékekről, 89
