Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1992
Rákóczi Margit: A Postamúzeum kéziratos könyveiből
A Postamúzeum kéziratos könyveiből Dr. Hager Vilmos: Posta és távírda statisztika 1888-ban Baross Gábor közmunka- és közlekedésügyi miniszter elrendelte a posta- és távírdatisztképző tanfolyam beindítását. Az első évfolyamoknak még nem voltak tankönyvei. Pótlásukra az oktató tanárok, akik szakterületük jeles és gyakorlott postai szakemberei voltak, megírták a szükséges tankönyvet. Az írógépek még nem voltak általánosan elterjedve és a tankönyvek többnyire kézzel íródtak. Az akkori másolási eljárással, sokszorosítva kerültek a tanfolyam hallgatóihoz. A Postamúzeum könyvtárában több ilyen kézzel írott tankönyvet őrzünk. Közülük dr. Hager Vilmos magyar királyi posta és távírda igazgatósági forgalmazó, a posta- és távírda-tanfolyam tanára, 1889-ben készült „Posta és távírda statisztika" című tankönyvét szeretném megismertetni. A 192 kézzel írott oldalt tartalmazó könyvet lapozgatva, az első ami feltűnik az, hogy a tankönyv több ember kézírását őrzi, jóllehet a könyv stílusa, gondolatmenete kétségtelenül egy embertől származik. Az, hogy dr. Hager Vilmosnak, a könyv szellemi atyjának kézírása megtalálható-e a könyvben aligha hihető. Minden valószínűséggel az eredeti kéziratról leírók, vagy talán a tanfolyam hallgatói másolták „szépírással". Tanúságos ismeretanyaga részletes ismertetést érdemel. A könyv első részében a szerző az ókortól a középkoron át az újkorig követi nyomon a statisztika megjelenését és fogalmának meghatározásait: „Az Ó-testamentumban a zsidó nép számáról több helyen van említés téve, mi arra mutat, hogy a zsidóknál már rendszeresebb népszámlálások foganatosíttattak... Egyiptomban a születésekről följegyzéseket vezettek és Perzsiában Darius idejében is a nép számáról és vagyo- nosságáról adatokat gyűjtöttek... Sőt az adatgyűjtés nyomai visszavezetnek több mint két ezer évvel Krisztus előtt, természetesen a dunaiakhoz a műveltség, polgárosodás ezen legrégibb képviselőihez, akik a területet, a nép számát, de még a föld minőségét és hasonlókat illetőleg feljegyzéseket tettek. Szóval már az ókor minden népeinél akadunk példákra, hogy a családok, törzsek, népek vezetőiben megvan a törekvés népük körében a legfontosabb viszonyokról, melyeket ez időben majd kizárólag az önvédelem és táplálkozás képezik - folyton tájékoztatással bírni és e czélból adatokat gyűjteni és nyilvántartani..." Az adatgyűjtés legfejlettebb formáját a rómaiaknál érte el, amikor „Augustus császár a római birodalmat felmérette, beosztatta és erről térképet is készíttetett." A római birodalom felbomlásával az adatgyűjtés folyamatossága, mint annyi más dolog visszaesett, majd elenyészett. 86
