Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1992
A nagyvázsonyi múzeum új kiállítása (Kisfaludi Júlia - Kovács Gergelyné - Krizsákné Farkas Piroska)
A megújult múzeum első látogatói Postatörténeti kiállításunknak az egykori parasztház jobboldali szobája ad otthont. A viszonylag kicsi helyiség meghatározta koncepciónkat: a sok évszázadot felölelő magyar postatörténetnek csak egy töredékét tudjuk bemutatni. Az idelátogató közönség túlnyomó többsége iskoláskorú gyermek, akikben a látvány, a kép maradandóbb nyomot hagy, mint az írott szöveg. Tervezéskor tehát egy színes, ismeretterjesztő szintű kiállítás lebegett a szemünk előtt. A kiállítás vezérfonalát Nagyvázsony postatörténete adja. Ennek a balatonfelvidéki kis községnek a több évszázadra visszanyúló írott és tárgyi emlékeinek felhasználásával igyekeztünk a magyar postatörténet főbb korszakait visszaadni. Nagyvázsony a 18. század végétől egyik postaállomása az ország akkori, II. számú Budát Grazzal összekötő postaútvonalának. A kiállítás első része a 19. század közepéig mutatja be a személy- és postaszállítás akkor használatos eszközét, a delizsánszot, a császári és királyi postamesterek és kocsisok egyenruháját, eszközeit és korabeli leveleket, postai nyomtatványokat. Az ablak alatti dioráma miniatürizált formában idézi fel a delizsánsz utazás élményét, a sarokban korhű egyenruhában álló bábú pedig azt az illúziót kelti, mintha mi is résztvevői lennénk ennek az utazásnak. A következő tabló és tárló a 19. század második felének postatörténetét mutatja be: a postaigazgatóságok megszervezését, a szolgáltatások körének nagyméretű kibővülését. A képet a nagyvázsonyi postahivatal törzslapja és 1896. évi forgalmi adatai egészítik ki. Továbbhaladva a kiegyezés utáni, belügyeiben már önállóvá vált Magyar kir. Posta szolgáltatásainak és szállításának emlékeit mutatjuk be: magyar nyelvű bélyegzők, kézbesítősíp, kis levélgyűjtő kariolmakett segítségével. A nagyvázsonyi postahivatalban távíró 1901-től működött, melynek alkatrészei a vitrinben láthatók. 40
