Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1992
Csegezi Tamásné: A Bélyegmúzeum 1992-ben
lasztással és a szabad fogalmazással teszi nyitottá. Szinte életre kelnek madarai, bogarai, lepkéi és nehéz legyőzni, hogy ne akarjuk megfogni a bélyegkép csipketerítőjét vagy a régi magyar fémpénzeket. A kiállítás a festő és grafikus anyagát együtt, a különböző műfajok és stílusok váltakozásával, teljes életmű anyagát átfogva, mintavételszerű válogatás alapján mutatta be. Megtekintése reméljük különös és feledhetetlen élmény volt. Megismerhettük az alkotót, aki képes a miniatúrák világában, a természet kínálta tág terekben egyaránt maradandót alkotni. Éreztük a képeiről áradó életszerűséget és rádöbbenhettünk, hogy valóban ...milyen szép a világ”.... A megnyitó napján a helyszínen alkalmi postahivatal működött és a művész dedikálta alkotásait. „Műhelytitok munkásságáról" címmel a kiállításhoz jubileumi interjú formájában rendhagyó tárlatvezető készült. Pillantsanak bele Önök is a kis füzetbe.- Hogyan kezdődött művészi pályafutása?- Már iskolai éveim alatt nagyon szerettem rajzolni, a középiskolában a legjobbak között elismerést is kaptam. E képességem kibontakozását hosszadalmas betegségek akadályozták, önképzéssel igyekeztem fejleszteni tudásomat. 21 évesen az önkifejezés vágya irányított a művészi pályára. 1942-ben vettek fel az Iparművészeti Főiskola grafikai szakára. Olyan mesterek tanítványa lettem, mint Haranghy Jenő, Kacziány Aladár és Domanovszky Endre. Tanulmányaim alatt inkább a festészet vonzott, korai munkáimat a Műcsarnok is bemutatta, ezek között volt fiatalkori „Önarcképem" is. Mint diplomás művész, az első évben zsánerképeket és portrékat festettem. Grafikusi képességemet életem második, talán jelentősebb szakaszában tudtam leginkább kamatoztatni és továbbfejleszteni. 3 évtizedig, nyugdíjazásomig a Pénzjegynyomda munkatársa voltam.- Mikor kezdett rézmetszéssel foglalkozni?- Az infláció alatt Horváth Endre tanácsára Dürer és Dürer-korabeli rézmetszeteket készítettem, hogy a rezet megszeressem. A 10-15 cm-es nagyságú - tehát nem kisméretű - anyagokra nem akadémikus, hanem Dürer-szerű stílusban másoltam és így megismertem az anyagot, Horváth Endrének köszönhetem, hogy ezt a technikát tökéletesen elsajátítottam. Nyolc vagy tízszeres nagyságban kínkeservvel krétapapírra tussal, tollal rajzoltam. Horváth Endre mutatta meg, hogyan kell kibontani a rajzot vo- nalháló-szerűen - akár egy szobrot. így aztán, mikor áttértem a rézmetszésre, igen könnyű volt azt elsajátítatni. A vonalfektetés már a véremben volt, így rögtön eredeti nagyságban tudtam metszeni. Úgy ismertek, hogy a leggyorsabban én dolgozom. A rézmetszetet úgy készítettem, hogy nem a részleteket, hanem az egészet néztem és fokozatosan fejlesztettem. Mindig negatívra metszek.- Hogyan kapott megbízást bélyegtervezésre?- Őszintén szólva sejtelmünk sem volt, milyen szempontokat Vett figyelembe a Magyar Posta egy-egy megbízásnál. Valószínűleg ismerték mindegyikünk képességeit. Annak a művésznek adtak megbízást, aki az adott műfajban jó volt. Az osztály munkatársai bármely műfajban tudtak tervezni, akár tájképet, akár portrét, hiszen nagyon 24
