Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1992

Csegezi Tamásné: A Bélyegmúzeum 1992-ben

járuljon a vasfüggöny lebontásához. Az Interparlamentális Unió V. konferenciájára, valamint a budapesti Kulturális Fórumra kiadott bélyegei formai megoldásukkal, a szövegmezők beillesztésével is bravúros remekművek, amellett az Európa közepére helyezett budapesti látkép kiegyensúlyozott belső szerkezetét csak növelik a körbefutó piktogrammok, amelyek pedagógiai fontossággal utalnak a kulturális együttműködés területeire.

Azt, hogy ez a pedagógiai gondosság mit jelent a magyarságról alkotott kép kialakulásában, fel sem tudjuk mérni. Akkor döbbenünk rá, amikor a külföldi bélyeggyűjtők körében történelemkönyvekké állnak össze.

Az idők változása bizony lassan történelemmé avatja az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezleteket, s a róluk készült bélyegeket is, ám az 1986-os bélyeg zászlótartóin éppúgy van hely a bővítésre, mint a vidám májusfákra emlékeztető, szalagokkal díszített tartóoszlopon.

A miniatúrákban nehéz monumentálist alkotni, Vertei Józsefnek azonban a Magyar Köztársaság címerének megformázásával mégis sikerült. A nyugalmat árasztó, szinte lassú mozgásban lévő mély zöld háttérrel és a címertörténeti miniatúrákkal megduplázott keretezéssel. A miniatúrák, mint olvasott sorok, balról jobbra haladva mutatják be a legrégibb hiteles címereinket a legutóbbiakig. Tankönyvillusztráció is lehetne, különösen, ha Vertei József mesélné el gyerekeinknek gondolatait a címerekről.

Végezetül szólni kellene még jeles hazánkfiait megörökítő bélyegeiről: Bartókról, Arany Jánosról, Széchenyiről és a legújabbról Mindszenty Józsefről. Van, ahol a beszédes szemek, a fejtartás keménysége, az arcra hulló fények, máskor a hiteles, míves hátterek segítenek, nemcsak az arcmások, hanem a jellemek megjelenítésében is.

Vertei József rólunk magyarokról is közösségi elkötelezettséggel szól. Tudja, hogy a Magyar Posta világot járó hálózatán át üzenetei eljuthatnak az egész emberiséghez.

Ezt az emberiséget gazdagító művészetet köszönjük meg és köszöntjük ezzel az életműkiállítással, amely bemutatja mind gyönyörű metszeteit, mind játékos és mély gondolatokat megfogalmazó ex-libriseit, cartemaximumait, dísztáviratait és a Dunakanyar ihlette aquarelljeit. A maga örökké szolgálatos leikével már a világkiállításhoz is hozzászólt. A terem végében lévő aquarelljén megálmodta a Dunán pontonokon úszó világkiállítás vízióját, a Margit-híd közepe táján a Duna medrében állított őrtoronnyal. Vertei József életmű kiállítását az övéi is kiegészítik. Felesége, Fernanda figyelmes, örökké mosolygó arcát metszetén hozta közénk. A Feleség szó igaz értelmében őt illeti az életműt méltató köszöntések fele. Lányai, a keramikus Andrea, s grafikus Beatrix saját munkájukkal mutatkoztak be.

Míg e sorokat írtam többször eszembe jutott Illyés Gyula művészetről írt négysorosa:

„Gondolatoddal tégy túl a lángelmén, az lesz a nagy dolog!

De még nagyobb:

mondd el az egyszerű nép napi nyelvén!"

Azt hiszem ez a grafikai nyelv, amelyet Vertei József megteremtett az Illyési művészet gyakorlata. Az oly nagyon áhított emelkedő nemzet mindennapi tápláléka.

Újévi üdvözlete szerint „70-kedésebe" kezdett, de mi reméljük, még sokáig aktív alkotója lesz a magyar bélyegkiadásnak a Magyar Posta és mindnyájunk örömére.

Ehhez kívánunk meleg szívvel jó egészséget és még sok-sok alkotó esztendőt.

16