Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1991
Postamúzeum - A Telefónia Múzeum története
Fiúszéles álmom a önmagunk;legnagyobb ellenségei mi* vagyunk, ha nem becsüljük, múltunkat, történelmünket, ha elődeink tárgyait szemétre hajítjuk. Ha így teszünk, a veszteségek pótolhatatlanok. Ez a véleménye Reviczky Istvánnak, aki húsz évvel ezelőtt fejébe vette, hogy nem engedi ebek harmincadjára jutni a telefónia tárgyi emlékeit, és egy múzeumot hozat létre: a Telefónia Archívumot Hadd lássák unokáink is, hogyan, milyen berendezésekkel, készülékekkel telefonálták a nagyapák, ükapák. Telefónia Archívum Mostanra kézzelfogható közelségbe került a húszéves álom: a tervek már készülnek, és reméljük hamarosan megkezdődnek a múzeum helyiségének átalakítási munkálatai is. De amíg idáig jutottak a dolgok rengeteget kellett vitatko..:..«, sokszor veszekednie Reviczky Istvánnak. Sok értetlenkedőt kellett meggyőznie. r~-' nos szakembereket . tettek, miként az egyszeri ber.a, amelyik hozzászokott a pocsolyához. igy aztán el sem tudta képzelni milyen is a leng*-: Reviczky István most ha: öt éves. 1983 óta nyugdíjas. R> paszodó. ősz hajú. bozontos szemöldökű. A szeme nem öregedett. Olyan hittel beszél a muzeális értékek megmentéséről. mintha az életéről lenne szó Ha jól meggondolom ez így is van: a telefónia az élete. Hogyan esett bele ebbe a ..bűnös gyűjtőszenvedélybe''? Nincs ebben semmi különös. Mivel mindig is a telefónia volt a szakmája, észrevette azt. ami másoknak természetes volt, hogy sok régi érték megy naponta veszendőbe. A Budapesti Távbeszélő Igazgatóságon hozzá tartozott a főváros föld alatti és föld feletti hálózatának kicserélése. Az ötvenes évek végén és a hatvanas évek elején ki kellett cserélni az elavult, korszerűtlen hálózatot. Arra gondolt: meg kellene menteni a régi tárgyakat, hiszen azoknak nem a szemétben lenne a helyük. Mert hogyan ismerik meg a fiatalok a régi berendezéseket. ha Csáki szalmájaként kezelik azokat? De az élet sokkal bonyolultabb annál, minthogy az ember azonnal megvalósíthassa szándékait. Néha várni kell. A legfontosabb ilyenkor: ne feledjük el célunkat. így tett Reviczky István is. A hatvanas és hetvenes években annyira megnőttek a hibaelhárítási feladatok, hogy nemigen jutott ideje álmainak megvalósítására. “v- ar.kor 1973-ban megvált ,.os szakterülettől és ot:ső ellenőrzési osztályvezető lett. megint feltámadt szunnyadó szenvedélye Nem is csoda, hiszen minden üzemi selejtezés- - " 1 ••.álból ott kellett lennie. . .aratlanul is újra gondolhatta mit lehet tennie. Beszélt munkatársaival, hogy az értékesebb, megőrzésre érdemes hálózati tartozékokat, a régi anyagokat ne dobják ki. hanem gyűjtsék össze, mentsék meg. 1976-ban kinevezték a műszaki fejlesztési osztály vezetőjévé, ami megint közelebb vitte céljának megvalósításához, hiszen rengeteg szakirodalmat kellett tanulmányoznia. Látta a külföldi példákat, hogyan óvják, mentik meg az elavult berendezéseket. és az idő is kezdett jobban kedvezni a gyűjtés felgyorsításának. Az akkori igazgató, Pozsonyi Vilmos ugyanis támogatta ..megszállottunk" elképzeléseit, ő is szerette a régi telefonokat, berendezéseket. Reviczky István pedig maga köré gyűjtötte a többi „megszállottat", és gyűjteni kezdték az elkótyavetyélt javakat. Divatos kifejezéssel élve: alulról szerveződött ez a csoport, talán ezért is volt ennyire eredményes. Semmiféle külső kényszer nem volt. Összefogtak a hálózatosok, készülékjavítók, főközpont- és alközpontfenntartók. Gyűjtöttek, gyűjtöttek és gyűjtöttek. Az igazgató pedig, látva az eredményeket, azt javasolta: hozzanak létre egy szervezett csoportot, s így hivatalosan pénzzel is támogathatja őket. 1981-ben a bizottság élére Reviczky Istvánt nevezte ki. Sok alulról szerveződő csoport meghal, ha a Hivatal „kezelésbe veszi". Most nem ez történt. A csoport rögtön kidolgozott egy munkatervet, amit az igazgató kis módosítással elfogadott. A tervvel a szakszervezet is egyetértett. A csoport nevet kapott: Muzeális Értékeket Mentő Bizottság: MÉMB. Aztán az igazgató azt javasolta: hirdessenek versenyt. Ezt azóta minden évben megrendezik. Hét év alatt 170 különböző távbeszélő-készüléket, kapcsolóberendezést és kisközpontot gyűjtöttek Ezek értéke meghaladja a kétmillió forintot. De kulturális, technikatörténeti értékük felbecsülhetetlen. A gyűjtött anyagok most a IX. kerület Bárd utca 3. szám alatti, alközponti üzem szükségtárolójában porosodnak, várva mikor kerülhetnek közszemlére Pozsonyi Vilmos a legjobb eredményt elérőknek pénzt is adott; a versenyzőket pontozással mérték, a legfőbb szempont a tárgy kora és minősége volt. Minél régibb volt tehát egy berendezés vagy készülék, a megtaláló annál több pontot kapott. Aki száz pontot szerzett, az ezer forinthoz jutott, háromszáz pont felett pedig már nagyon sok pénzt lehetett nvemi. Először természetesen káosz uralkodott a gyűjtésben, az emberek mindenféle tárgyat behurcoltak, ezért aztán később a versenyek előtt mindig tartottak megbeszéléseket: milyen készülékeket, hálózati tartozékokat gyűjtsenek a vállalkozók. Egy*egy versenyen átlag ötve- nen vettek részt, a Budapesti Távbeszélő Igazgatóság üzemeinek dolgozói. Rözöttük a legszorgalmasabbak az alközponti üzem emberei voltak, ők gyűjtötték a legtöbbet. A Telefónia Archívum megvalósításának lehetősége 1982- ben vetődött fel ismét, akkor ugyanis Reviczkyék megtudták, hogy 85 végén a Várban levő telefonközpontot leszerelik. Ez az úgynevezett Várközpont, amely a Országház utca 28 — 30. szám alatt található a Magyar Tudományos Akadémia épületében. 1928-ban épült. JA-1 rendszerű mellékközpont, amely Magyarország utolsó ilyen telefonközpontja, és a hazai telefonautomatika első létesítménye volt. Érdemes tehát megőrizni az utókornak. Reviczky István erről a Posta című lapban is írt és nyilatkozott a Postás Dolgozónak is. Lényege az volt, hogy az Országház utcában a leállítandó várközpont helyén hozzák létre a Telefónia Archívumot, amely lehetőséget nyújt arra is. hogy bemutassák az érdeklődőknek a magyarországi telefontechnika történetét. A régi telefonközpontot fel kell újítani, működőképes állapotban tartani, hogy a látogatók megnézhessék miként telefonoztak hajdanán. A cikkek megjelenése után a kérdéssel foglalkozott a Posta- vezéngazgatóság és a Postamúzeum is. megígérték támogatásukat. Végül is Reviczky István erőfeszítéseit siker koronázta. 1987-ben a Magyar Posta Röz- pontja megadta a starthoz a szükséges 6 millió forintot. 1987 februárjában a Posta Oktatási és Rulturális Intézet és a Budapesti Távbeszélő Igazgatóság megállapodást kötött a Telefónia Archívum létrehozására. Mostanra tehát minden akadály elhárult. így reménykedhetünk. hogy 1989-re elkészül a múzeum és fogadhatja a látogatókat. Reviczky István azt mondja erről, óriási dolog, ha létrejön a múzeum, hiszen nemcsak a postának kitűnő propaganda. hanem mert a múlt megőrzésével még akkor is tudunk használni az utódoknak, amikor már nem leszünk. Udvarhelyi András
