Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1991
Postamúzeum - A Telefónia Múzeum története
miután II. József király feloszlatta a rendet, épületegyüttesünkbe az országház és a királyi kúria került. Franz Anton Hillcbrand tervei nyomán épült át a XVIII. század végén a jelenlegi épületszárny, amely a XIX. század elején a helytartó tanács, majd a század végén a Belügyminisztérium székhelye lett. 1928-ban így a Belügyminisztérium épületében helyezték üzembe a Krisztina Távbeszélő Központ mellékközpontjaként ezt a 7A1 elnevezésű rotary, forgórendszerű gcpi-kapcsolású központot. A Magyar kir. Posta 1922-ben nyilvános nemzetközi pályázaton választotta ki alkalmazásra' A 7A1 megnevezés a konstrukciót, annak változatát és a generációt jelöli. Forgórendszerű, angol szóval ROTARY központ, amelynél a híváskereső valamint a csoport- és vonalválasztó kapcsológépek mozgatása folyamatosan hajtott tengelyről történik. A kapcsolódást elektromágnesek vezérlik, hajlékony fogaskerekek közbeiktatásával. A mellékközpont úgy fogható fel, mint egy főközpont kihelyezett része, amely a benne maradó és a belőle kimenő hívásokat a főközponttól függetlenül kezeli. Bejövő hívásai azonban a főközponton keresztül épülnek fel. Üzembehelyezésekor 1000 állomás - kapacitással rendelkezett, majd az ikerállomások bevezetésekor 1936- ban, amikor az 5 számjegyű rendszerről 6 számjegyre tértek rá, 2800-ra bővült. Leállásakor, 1985-ben 3400 előfizetőt szolgált ki. 1985 decemberétől forgalmát az új 30 ezres állomáskapacitású Városmajor központ vette át. A Budapesti Távbeszélő Igazgatóságon 1981-ben megalakult Múzeális Értékeket Mentő Bizottság tagjai, elsősorban Szüllő László kezdeményezték már 1982-ben, hogy a Vár-mellékközpontot működőképes állapotában ipartörténeti emlékként őrizzék meg. A Posta Oktatási és Kulturális Intézet, a Postamúzeum ezzel a kezdeményezéssel egyetértve kezdte meg 1986-ban múzeummá alakítását. A Magyar Posta áldozatvállalásával, a Budapesti Távbeszélő Igazgatóság szervezésében 1986-89 között befejeződtek az építési, átalakítási munkák. A Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány munkatársai a magyar távközlés neves és névtelen, ám szakmai múltjukhoz és jövőjükhöz elkötelezett munkatársai segítségével, 1991. V. 17-én a Távközlési Világnapon, a budapesti távbeszélőszolgáltatás megindulásának 110. évfordulóján megnyitották a Telefónia Múzeum kiállítását a nagyközönség előtt, abban a reményben, hogy a múzeum nemcsak a múlt, hanem a telefónia jövőjét is megismerteti látogatóival. Telefonoka telefonról (2) Lármafa telefonok A lármafák régi századok jeles hírközlési eszközei voltak. Magaslatokon elhelyezett 8- 10 méteres rudak, felső végükön szurkos szalmacsóvákkal, amiket meggyújtva füst és fényjelekkel adtak hírt és kértek segítséget veszélyek esetén. A lármafákat századunkban a speciális segélykérő telefonok helyettesítik. Az egész országban egységesen a mentők jelentkeznek a 04-es, a tűzoltóság a 05-ös, a rendőrség a 07-es kapcsolási számokon. Központi ügyeleteiket díjtalan hívással érhetjük el. A regisztrált hívások száma naponta 3000-8000 között mozog, legkevesebb hívást a tűzoltóság kap naponta 2500-3000 hívást. Ezekben természetesen benne vannak a városi tűzjelző készülékek, amelyek vagy külön távbeszélőhálózatra vagy az automata rendszerű városi távbeszélőhálózatra kapcsolva önműködő észlelőkkel jelentik a tűzeseteket. A magas hívásszámokban sajnos jelentős, olykor 70 %-ot is elérő a téves hívások száma. Segélykérő telefonjaink sorába tartoznak díjköteles kapcsolási számok is, amelye66
