Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1991
Postamúzeum - A Telefónia Múzeum története
a Krisztina Távbeszélő Központ Vár-mellékközpontját. A 7A1 megnevezésű rotary, forgórendszerű, gépi kapcsolású központ 1985-ig szolgálta előfizetőit. A teljességében, működőképes állapotban megőrzött központ köré szerveződött a magyar telefónia 110 esztendejét bemutató kiállítás. 1985-ben, amikor előfizetői az új városmajori központra csatlakoztak és leállították, a Budapesti Távbeszélő Igazgatóság üzemi gyűjteményként kívánta megőrizni és a szakoktatás szolgálatába állítani. A nyolcvanas évek eleje az üzemi gyűjtemények nagy korszaka volt. A nyírbátori gyertyagyártól a BHG-ig, szerte az országban létrejöttek a gyártörténeti kiállítások. Nagy késéssel bár, de megindult a műszaki emlékek mentése. Hasznosulásuk, hozzájárulásuk népünk műszaki kultúrájának emeléséhez mégis elenyészőnek mondható, hiszen korlátozott látogathatóságuk, túlságosan sok kiállítási ballasztanyaguk, rendkívüli szűk szakmatörténeti áttekintésük erre nem is volt alkalmas. A Postamúzeum szerencséjére a távközlés szakmai vezetői bölcsebbek és intelligensebbek voltak annál, hogy ezt a páratlan történeti emléket szűk szakmai érdekkörben hagyják, és minden lehetőséget megadtak, hogy a központ helyiségeiben új múzeumi kiállítóhely létesüljön. A genius loci, a hely szelleme jótékonyan hatott a kiállítás koncepciójára, hiszen az első automata központ szakmatörténetünk nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedő korszakát demonstrálja, s erre különösen nagy szükségünk volt ahhoz, hogy a sokkoló telefonhiány ellenére vonzó kiállítást rendezzünk a nagyközönség számára. A kiállítás az 1881. május elsején Budapesten megindult magyar távbeszélő-szolgáltatás 110 esztendejét mutatja be. A központok, hálózatok és készülékek fejlődéstörténetét a hagyományos kiállítási kereteken túlmenően, működő berendezések, filmek és telefonos rendszerű kiállításvezetés mutatja be. Kiemelkedő helyet adtunk a Puskás testvérek munkásságának, hiszen nagyon kevesen ismerik, hogy Puskás Tivadar építette meg Párizs első távbeszélő központját, s azt is, hogy maga Edison ismerte el, hogy a központ felfedezése Puskás Tivadar érdeme! Számítógép, telefaxok, minitexek segítségével láthatjuk a TELEfonhálózat szolgáltatásának alkalmazását az inforMATIKA (lásd RT 1991/5. és 6.) területén. A telefon társadalmi, kultúrális jelentőségét, az egyetemes fejlődésben betöltött szerepét a termek szűkössége miatt csak mozaikképekben villantja fel a kiállítás, amely „képcsarnokával" összegzésképpen fejet hajt a magyar távközléstörténet jeles személyiségei és szakemberei előtt. A kiállításban kevés szöveges információt helyeztünk el, stílszerűen telefonos vezetést biztosítunk. A tárlók szélén lévő zöld színű telefonokról 1-es szám tárcsázásával magyarul, 2-es tárcsázásával németül, 3-as tárcsázásával angolul hallgathatjuk a kiállításismertetést. Hangszórók segítségével termenként központi vezetést is biztosítunk, ugyancsak a fenti három nyelven. Egy állandó kiállítást megnyitni lehet, de késznek nyilvánítani sohasem szabad! Naponta ki kell tenni a szakemberek és a nagyközönség vizsgáztatásának. Ez utóbbit a vendégkönyvi bejegyzések tárják elénk. Eddig az elragadtatás hangján szóltak arról, hogy egyszerre voltak múzeumban, moziban, könyvtárban, kabaréban, hangversenyteremben, s mindez itt volt egy kis helyen, ahol kézbe vehették a tárgyakat, játszhattak és tanulhattak. A gyerekek ákombákom bejegyzései a visszatérésről tesznek ígéreteket, olykor arról értesítenek, hogy megtanultak telefonálni! A külföldiek az idegen nyelvű kiállításismertetéseket dicsérik, és a modern berendezések megjelenését. A szakemberek „ítélőszéke" természetesen sokkal szigorúbb, de hathatósabb is. Ők biztosítják a minőségi tárgycseréket, gyarapítják a kiállítási anyagot, javítják a feliratok 41
