Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1991
Postamúzeum - A Telefónia Múzeum története
A bizottság társadalmi munkásai ezenkívül még értékes írásos anyagok birtokába is jutottak. Az elmúlt évben is változatlan figyelemmel kísértük az 1982 óta felszerelt és a budapesti régi városképbe illő telefonfülkék, -készülékek állapotát. A talált hiányosságokra idejében felhívták az igazgatóság Nyilvános Távbeszélők Üzemének figyelmét. Egyébként 1985. december 31-én már 50 ilyen régi fülke üzemelt a Távbeszélő Igazgatóság területén. Változatlanok azonban az ezzel kapcsolatos nehézségeink, a régi fülkék hiánya, a felújítás aránytalan költségei miatt. Nem sikerült még ez ideig a régi, pénzbedobós készülékek muzeális célra történő felújítása, kellő fedezet és munkaerő-problémák miatt. Hagyomány már, hogy a felújított telefonokat és egyéb berendezési tárgyakat különféle kiállításokon bemutatjuk a nagyközönségnek. 1985-ben is több kiállításon szerepeltünk muzeális jellegű telefonokkal, tárgyakkal; mindezek nagy érdeklődést keltettek, számos kérdést intéztek a látogatók a kiállításokon a felügyelő bizottsági tagokhoz. Ez ugyanakkor jó propaganda is, kedv- és gondolatébresztő szakmánk iránt. Folytatódik a Muzeális Értékeket mentő Bizottság részéről, az 1985-ben már hivatalosan is leállított Várközpont múzeummá való átalakítása. Beszéltünk Ráday Mihállyal, a Magyar Televízió munkatársával is, aki megnézte a központot, meghallgatta a múzeummá alakításra vonatkozó elképzeléseinket és egyetértett azokkal. Szerettünk volna még egy televíziós helyszíni közvetítést is, mert ez előrelendítette, gyorsította volna a kérdés megoldását, de ismeretlen okból nem sikerült megvalósítani. Több alkalommal a helyszínen vizsgálták társadalmi szervek, szakértők a múzeummá alakítás lehetőségeit. 1985-ben is igénybe vettük a sajtó erejét célunk érdekében, mind a POSTA, és a Postás Dolgozó c. újságban, mind a Távbeszélő Igazgatóság HALLÓ c. lapjában hangot adtunk a kialakítható új múzeummal kapcsolatos elképzelésünknek. Még mindig nem történt hivatalos, írásbeli döntés ebben az ügyben, holott e lap hasábjain megelőzően napvilágot látott az elmúlt időszakok alatt is, hogy a Magyar Posta Központja 1981 óta foglalkozik már e témával. Nem történt semmi, de a lelkes társadalmi munkások már jelentkeztek, hogy ők bármikor és bármit elvégeznének a Várközpontban a múzeummá alakítás érdekében! Az idő viszont elszaladt újra egy évet... Mindez - miként megelőzően már írásban is rögzítettük - rendkívül megnehezíti, akadályozza a várközponti munkálatokat, éspedig:- az építészeti átalakítások tervezését és kivitelezését, ami nem máról holnapra megoldható kérdés,- az ott szükséges egyes géptermi átalakítási munkák megkezdését,- a múzeumhoz szükséges bútorok, berendezési tárgyak felújítását,- a speciális múzeumi jelleg kialakításához egyes felszerelési tárgyak beszerzését. Megismétlem az előző cikkemben már leírtakat: félő, hogy a döntéshiány időközben olyan beavatkozásokat, munkákat, rendelkezéseket eredményez, amelyek veszélyeztetik a mind ez ideig is nagy nehézséggel megőrzött állapotot, a tárgyakat, berendezéseket. Sok muzeális érték veszett már így el végleg: például a Muzeális Értékeket Mentő Bizottság tagjai 1985-ben csaknam az utolsó percben akadályozták meg a Vár, a Szabadság- hegy, a Zugliget központokban egyes régi tárgyak tönkremenését vagy kidobását. A Várközpont múzeumként való megőrzése érdekében, 1985-ben, kiemelten jó munkát végzett Szülő László (Belvárosi Távbeszélő Üzem), valamint Gál András (Várközpont) és Pásztor Ferencné (Szabadsághegy központ), akik az őrködésben fáradhatatlanok voltak. Sürgősen hivatalos, írásbeli döntést kell hozni a Várközpont ügyében! 36
