Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1991
Postamúzeum - Keviczky István: A Budapesti Távbeszélő Igazgatóság Muzeális Értékmentő Bizottságának munkája. A Budapesti Távbeszélő Igazgatóság hálózatának változásai és fenntartási kérdései
- minősítette a felújításra várókat és intézkedett azok tisztítására, újjávarázsolására, a felújításokat mindvégig kivitelező Alközponti Üzem felé. Ez korántsem volt egyszerű: mind nehezebb lett ugyanis a régi tárgyak alkatrészeinek nemcsak a pótlása, de még a rendbehozása is. Egy-egy csavar is gondot jelentett sokszor! Példaként felhozom, nogy a régi faházas készülékek faanyagának rendbehozása vagy pótlása néha hetekig tartott. Ot-hat régi roncsból tudott a restaurátor egy elfogadható újat varázsolni. De a munka mégis haladt, a felújított gyűjtemény szaporodott. Az évenként egyszer tartott bizottsági elemzés alapján igen jelentős jutalmakat kaptak a legjobb gyűjtők. Ez sokat segített a folyamatos, töretlen nívójú gyűjtés irányításában, lebonyolításában. Esetenként még külön jutalmat is kaptak azok, akik valami speciális, igen értékes tárgyat hoztak. Voltak azonban nehéz órák, napok, hetek. 1989-től olyan hangok is hallatszottak, hogy ez a tevékenység már felesleges, gazdaságilag hasznosabb dolgokkal kellene foglalkozni, nem múzeum de a jelen időnek dolgozzunk... * De a Bizottság nem adta fel. Nyakig benne voltunk a gyűjtés, felújítás, csomagolás, Postamúzeumba szállítás nehézségeiben. Kértünk, követeltünk, írtunk ha kellett - hiszen ezidőtájt már épült régi álmunk, a vári 7 A1 helyén az új telefónia múzeum és ez rendkívül serkentőleg mozgatta még az esetenként lanyhulókat is. Egy új múzeum? 1988-ban? Hihetetlen. Szüllő Laci bácsival fel-felmentünk az épülő múzeumba. Ő megállt, körülnézett, tanácsokat osztogatott és láttam, hogy néha fátylas is a szeme hiszen épült, amit csak álmodtunk... Közben szembe kellett szállnunk a szakirígységgel - egyesek rögtön úgy beszéltek, mintha már 1945 óta csak ők iparkodtak volna az új múzeum létrehozásában... Ismét mások lekicsínylőleg, ugyancsak többen mindezt egyenesen feleslegesnek feltüntetően nyilatkoztak. Munkánk utolsó két évében egy bódészerű, raktárnak csúfolt tárolóhelyre szorult összes felhalmozott értékes anyagunk - már nem törődtek e munkával... Tenni azonban csak mi tettünk! Gyűltek a dobozok mélyükön a felújított régi telefonok, csomagoltunk: bennük öreg, kis központok, kapcsolók, tartozékok. És elhallgatott ezután az érdektelenség szürke farkaskórusa, midőn az újjászületett öreg vári 7A1 Központ körül a múzeumi szekrényekben felcsillantak a régi, nagyatyáink idejéből mentett telefonok, felvillantak képek és írásos anyagok és a lámpák fényében egy postás, magyar, új alkotás: egy új múzeumon rezgett. * A Muzeális Értékmentő Bizottság feladatát 1991-ben befejezte. Kiemelkedő szerepet töltött be Nagy Rudolf a gyűjtések rendkívüli idő és erőt igénylő szervezésénél, lebonyolításánál. Gál András, Tóth Istvánné, Pártos Ferencné, Bohuczky Tiborné, Pálinkás Mária, Széplaki László, Gáti Györgyné mind egy-egy szakterület kijelölt feladatainak pontos elvégzésével járultak hozzá, hogy siker koronázza ezt a sok le sem írható fáradozást. Nem külső mecénások, nem „nagy" emberek - szorgos és szakmaszerető, telefonos kisemberek indították el ezt a megmozdulást. Ezeknek kívántam ezúton emléket állítani. Szép példa ez, hogy mostoha gazdasági viszonyok közepette is lehet népünk alkotásait megőrizni és ez a lelkes munka sarkalhatja további hasonló tettekre ifjúságunkat. KEVIC7.KY ISTVÁN 116
