Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány, Postamúzeumi évkönyv, 1990
Tanulmányok - dr. Kamody Miklós: Az ajánlás (Rekommandáció) mint postai szolgáltatás múltja
mandó, vagy kommendó- különleges feladattal megbízott katonai egység jelzésére is.) A commandatio a re előtaggal gyakoriságot, folyamatosságot fejez ki, jelentése valaminek ajánlatos volta, kedvessége, kedvezése. 1 Franciás változata a Recommandé lett a nemzetközi posta szakkifejezése. Német nyelvterületen a Recommandiert, vagy Einschreibebrief kifejezést használják. A kommendálás szó a magyar szókincsben ugyancsak ajánlást, javaslatot jelent; falun az (eladó) lányt kommendálták a (ve)vőlegénynek. Évszázadokon át használt udvariassági kifejezés volt társalgás, levélváltás során az: “ajánlom magamat“, vagy “magamat szives figyelmébe ajánlom“ kifejezés. Felötlik a gondolat, hogyan és mikor került ez a kifejezés a posta működésébe. E kérdést 350 év távlatából megkísérlem levezetni. A Habsburg postahálózat magyarországi megjelenésével hazánkra is érvényes 1535. évi Postarend -del a török által meg nem hódított területen szabályozást nyert a postaközlekedés és kezelés. A pozsonyi postamester irányította a Pozsony-Kassa, valamint Bécs-Komárom közti rövid vonalat; a bécsi főpostamesterhez tartozott a Bécs-Nagy- kanizsa, Bécs-Körmend, és Marburg-Szigetvár vonal. A posta, az ordinária lovasfutára hetente kétszer csak a fővonalon közlekedett, a mellék útvonalakon a postamester saját lován vagy gyalog, küldöncével továbbította a leveleket. A hivatalos levelek szállítása az évi fizetés ellenében ingyenes volt, a postamestert terhelte. Magánlevelekért a fővonalon állomásonként fél latig (8.75 gr) 6, egész latig 8 krajcárt kellett fizetni. A fővonaltól távoleső címzettig továbbított levél költsége külön gyalogpostáért (estaffeta) mérföldenként 4 vagy 5 krajcárt tett ki aszerint, hogy a rövidebb német (7.5 km), vagy a hosszabb magyar (8.4 km) mérföld után számították az utat. Lovaspostásért egy napi járóföldre 26 krajcár volt a díj. A saját futárok (posta lován) és a lóháton utazó személyek állomásonként egy tallért fizettek (90 kr). 2 E korban a magánlevél, melynek viteldíja megoszlott a felvevő és kézbesítő postamester között, igen kevés volt, mert drágának tartották. Az utasszállítás vagy lókölcsönzés sokkal jövedelmezőbb volt. Általánossá vált az a szokás, hogy a levelezés díját nem esetenként, hanem évenként egy összegben fizették. Ez kényelmes volt az uraságnak is, meg a postamesternek is. Az előbbinek nem kellett krajcáros tételekkel bíbelődni, az utóbbiak pedig egyszerre kaptak nagy összeget, olykor még természetbeni juttatást is egész évi szolgálatukért. A 16. század második és a 17. század első felében zajló hatalmi harcok, a török elleni küzdelmek, a 15 éves (1591-1606), majd a 30 éves (1618-1648) háború kimerítette a császári, királyi kincstár bevételi forrásait, a postamesterek fizetése sok esetben elmaradt. Emiatt a postamesterek az uralkodónál gyakran panaszkodtak, de azért a körülményeknek megfelelően a postaszolgálatot ellátták, mert rendszerűit a postamesterek egyben a jövedelmező adószedői állást is betöltötték. A Habsburgok alkotmányellenes önkényeskedő uralkodása, a magyar hatóságok mellőzése kiváltotta a nemesi rend, a vármegyék ellenállását. Az idegen zsoldosvezérek garázdálkodása, az ellenreformáció kiélezte felekezeti elnyomás párosulva a gazdasági okok miatti elégedetlenséggel, megérlelték a Bocskai-Bethlen-féle mozgalmak politikai és katonai feltételeit. E mozgalmak a postára is kárt és szenvedést hoztak, de azt követő 1606-os bécsi, majd az Í622-es nikolsburgi békekötés később elősegítette a postaszolgálat ügyét. 26
