Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány, Postamúzeumi évkönyv, 1990
Tanulmányok - Morvay Márta: A Postatakarékpénztár helye és szerepe a magyar bankéletben, speciális szolgáltatásai (1886–1948)
Igen érdekes a rendelet Vili. fejezete a betétek visszafizetésére vontakozóan: ' A könyvecskét kiállító közvetítő hivatalnál rövid úton írásbelileg felmondott, 25 Ft-ig terjedő betétösszeg visszafizetése általában legott, minden további ilynemű visszafi zetés azonban csak az előző visszafizetés napjától számított tizenöt nap múlva telje- síttetik. ” A postatakarékpénztárnál felmondott takarékbetétösszegek visszafizetése a következő formában történt:- 25 Ft erejéig még a felmondás megérkezése napján;- 25 Ft-on felül bezárólag 100 Ft-ig, annak beérkezésétől számított legkésőbb 8 nap;- 100 Ft-on felül bazárólag 500 Ft-ig, legkésőbb 15 nap és 500 Ft-on felül legkésőbb 30 nap alatt visszafizetés végett utalványoztatnak. A postatakarékpénztár életbeléptetése olyan területeket nyitott meg a takarékosság gyakorlására, amelynek mint tőkegyűjtésnek a lehetősége nem volt meg. Az intézmény gyors, eredményes fejlődését két körülménynek köszönhette:- egész kis összeg betétként történő elfogadása,- széleskörű, egyenletesen elosztott közvetítő hálózata révén bárki részére könnyen hozzáférhető volt. Már az első évben a 85 000 betétes közel 3,3 millió korona értékű betétállománnyal rendelkezett, ez fokozatosan 1918. év végére 149 millió pengőre emelkedett. A trianoni békeszerződés után az ország lakossága 7,9 millióra csökkent, ezt követte a pénz értékének folytonos romlása, melynek következtében 1923-ban a betétállomány alig volt több 400 ezer pengőnél. A pénzügyi viszonyok megszilárdulása után évről-évre újra nőtt a takarékbetétállomány, 1935-ben a csonka ország minden 22. lakosa postatakarékbetét tulajdonos volt. A Magyar Királyi Posta a csekk- és kliringforgalomból eredő teendőit is szabályozta. Általános rendelkezése szól arról, miként értendő e két forgalom, és mi a Postatakarékpénztár ezzel kapcsolatos feladata:- A Postatakarékpénztár saját pénztáránál, valamint közvetítő hivatali útján betétösszegeket elfogad és azokat minden egyes szám tulajdonos javára külön könyvel.- A számtulajdonosok által kibocsátott chequek alapján az általuk befizetett ösz- szegeket vagy saját pénztáránál kifizeti, vagy a megjelölt személy, czég részére kiutalványozza, illetőleg az utóbbiak követeléséhez számlájukon hozzáírja;- A szám tulajdonosok kívánságára - az 1885. évi IX. te. 5. § alapján - a kamatozó értékpapírok számlájukra való vásárlását és letétként való megőrzését, nemkülönben az így vásárolt értékpapírok esetleges eladását is minden kezelési díj felszámolása nélkül eszközli;- A közvetítő hivataloknál befolyt cheque-betétösszegeket a kifizetések levonása után a takarékbetétekkel együtt a posta- és távirdapénztártól sommás napi leszámolások alapján átveszi, és a saját pénztáránál befolyt tiszta betétösszegekkel együtt az 1889. XXXTV. te. 4. §-ában körülírt módon gyümölcsözőleg kezeli.- A naptári év végén a fennmaradt tiszta számlakövetelésekre a törvényszerű kamatot megállapítja és ezt a számlákon új betétösszeg gyanánt előírja. 72
