Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány, Postamúzeumi évkönyv, 1990
Tanulmányok - Krizsákné Farkas Piroska: A magyarországi távbeszélő-hálózat kiépítése és fejlődése a századfordulón
9. ábra: Párhuzamos oszlopsor kettős csavaros tartóvasakkal alkalmazni. Ezek Lieben-lámpával működtek, ami a gyenge beszédáramokat felerősítette és a felerősített jel ment a következő erősítőig. Egy vonalon több erősítő állomást hoztak létre. A helyközi áramkörök igen költségesek voltak, ezért igyekeztek az áramköröket többszörösen kihasználni. A vivőáramú (nagyfrekvenciás) rendszer a háborút követő években terjedt el. Ennek működési elve szerint, megfelelő berendezésekkel a hangfrekvenciás tartomány felett elhelyezkedő vivőfrekvenciákat hoznak létre, amiket az egyedi összeköttetések (csatornák) hanganyagával változtatnak, modulálnak. Az így adódó nagyobb frekvencia-tartományt továbbítja a fizikai összeköttetés (pl.kábel). Az összeköttetés másik végén az egyes csatornáknak megfelelő vivőket szűrőkkel szétválasztják, majd minden egyes vivőről leválasztják az eredeti hangfrekvenciás tartalmat (demodulació), így az egyes csatornák ott is mint egyedi összeköttetések kezelhetők. A Magyar Posta 1920-ban alkalmazott nagyfrekvenciás rendszert Budapest-Veszprém és Szombathely-Győr között. A légvezetéket tartó támszerkezetekre 28 áramkörnél többet nem lehetett szerelni. A légköri változások, viharok, zúzmarás lerakódások tönkretették a légvezetékeket, napokig tartó üzemzavart okozva. A megnövekedett igényeket a légvezetékek már nem 61
