Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány, Postamúzeumi évkönyv, 1990

Tanulmányok - Krizsákné Farkas Piroska: A magyarországi távbeszélő-hálózat kiépítése és fejlődése a századfordulón

pont igénye már 1908-ban felmerült. Épülete a Mária Terézia téren 1901 és 1912 között készült el. Szerelését az I. világháború lelassította és a József központot csak 1917. július 15-én tudták megnyitni. A telefonszámok elé írt T vagy J betű azt a központot jelezte, ahová tartozott az előfizető.

Változott a központok kivitele is, az esőlemezes jelző helyett a kisméretű jelzőlámpák alkalmazásával méretei nagymértékben lecsökkentek. Az alkalmazott központokat az Egyesült Izzólámpa és Villamossági RT. készítette, melyhez a Western Electric Co. az összes szabadalmi leírást átengedte. A CB rendszer előnyeit felismerve a vidéki városok is ilyen típusú központokkal alakították ki helyi hálózataikat. 1905-ben Zágráb, 1906-ban Szabadka, Pécs, 1908-ban Győr, Szeged, 1910-ben Brassó, 1911-ben Nagyvárad, Pozsony, Sopron, 1913-ban Miskolc, 1915-ben Temesvár központját avatták fel.

HELYKÖZI TÁVBESZÉLŐKÖZPONTOK

1890.január elsején kezdte el működését az első 3 db kétvezetékes helyközi vonal Budapest és Bécs között. A központ keresztlemezes váltó volt, melyet a Főposta és a Távírda épületének harmadik emeletén helyeztek el. 1893-tól a helyközi hálózatban már az LB 25 és LB 100-as típusú központokat alkalmazták, és a forgalom megindult a vidéki városok között is. A helyközi központot 1901-ben áthelyezték a Szerecsen utcai helyi központba, ahol 10 helyközi munkahelyen dolgoztak. A helyközi beszélgetések előjegyzéseit a bejelentő munkahely vette fel. A helyközi munkahely azonos volt a helyi központokéval. A helyközi központot 1904-ben a Teréz központba helyezték

5. ábra: Szerecsen utcai helyközi közpom

57