Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány, Postamúzeumi évkönyv, 1990

Tanulmányok - Susánszky László: Kassa és Kolozsvár rádiós szemmel (1941–1944)

1944. november 30-án visszaindultunk Kassára a még ott lévő anyagokért, ahová 1944. december 2-án érkeztünk meg.

Miután Budapest I. relézése (vétel útján) már nem volt lehetséges, a műsoradás Kassán végleg megszűnt. Távollétem alatt a kassai személyzet az addig Enyickén működő 3/0.75 kW-os (MATOM) adót a magyar katonai haditudósítóknak felajánlotta. Miután a most ideérkező pótkocsis gépkocsival ezt az adót is vissza kellett volna szállítani Kassáról, a haditudósító dr. Hegedűs Ferenc főhadnagy letartóztatással fenyegetett, ha elszállíttatnánk az adót. Végül is az adó Enyickén maradt, majd mint II. Rákóczi Ferenc adó folytatta pályafutását katonai irányítással.

Eközben az enyickei rádióállomás épületét szovjet repülőgépről gt, puskatűz érte, de jelentős kár nem keletkezett. E napokon Margitfalvi Sándort, a kassai postaigazgatóság vezetőjét is bevonták a haditudósítók akciójába, aki azt tanácsolta, hogy a bajok megelőzése érdekében minél előbb hagyjam el Kassát.

Ez 1944. december 6-án az utolsó szállítmányozáskor történt, amikor elhagytuk Kassát. Útközben Szepsiben az I. hadsereg híradó parancsnokánál is jártam, ahol megtudtam, hogy a postai adó lefoglalásánál tevékenykedő Hegedűs Ferenc aláírás ismeretlen tisztet takar. A pótkocsis teherautónk Rozsnyón át jutott a párkányi hídhoz, amelynél ismételten légitámadásban volt részünk, de baj nem történt. 1944. december 9-én érkeztünk Budapestre és tárgyaltam a Rádiófelügyelőségen Zakariás Jánossal és Worschitz tanácsossal. Ők a szállítmányt Magyaróvárra irányították. Böhm Imre volt hűséges kísérőm Magyaróvárra, ahová a késő esti órákban érkeztünk meg. A kitelepült Rádiófelügyelőség vezetője Hütter Gyula másnap közölte, hogy Budapestre már nem térhetünk vissza, és beosztott abba a műszaki csoportba, melynek vezetője Tomcsányi István volt. Magyaróváron abban az időben nagy volt a nyüas mozgolódás, a rádióban (a rónafői stúdióból) egész nap szónokoltak. Végül Böhm Imrével együtt egy üzleti raktárhelyiségben szállásoltuk el magunkat, felügyelve az ott tárolt raktári anyagokra. Később számvevőségi és más kiutalási ügyekben Szombathelyen, Sopronban és Komáromban is jártam.

1944. december 18.

A magyaróvári Rádiófelügyelőségen megbeszélés folyt arról, hogy meg kell kezdeni a Borsosgyőrben tárolt 20/60 kW-os Telefunken adó új telepítésének tervezését. Ez a terv a rónafői nyüas vezetőségtől származhatott, de realitása kevés volt. A tervezést Virágh Mihály postamérnökkel megkezdtük, sőt helykeresést is végeztünk, de az események a tervezést már illuzórikussá tették.

Még egy érdekes esemény!

Az időpont 1945. március hó első tíz napja. A rónafői kastélyban székelő nyilas és német irányítás alatt álló stúdióhoz megkeresés érkezett a Wehrmacht-tól egy rádióadó szakmérnök biztosítására. A németeknek volt egy mobü, kb. 20 kW teljesítményű adója, melynek neve Prinz Eugen volt. Ezt a berendezést Belgrádnál bombatalálat érte és elég súlyosan megsérült és szakszemélyzete sem volt. A németek ezt az adót újra fel akarták állítani valahol Ausztriában és ehhez kellett volna a segítség.

114