Postamúzeumi évkönyv, 1989

Adattári közlemények - Reöthy Ferenc: Adatok a szemesi posta-lóváltóállomás történetéhez

tamenet nem létezik, és csak külön postáktól vagy stafétáktól használtatik.” A posta azonban tovább működik. Levelek, csomagszállítólevelek (Post-Begleitadresse) bélyegzései igazolják, hogy Szemes (Faluszemes) postája működött. A múlt század második felében a Déli Vasút egyik megállóhelye volt Szemes. Ekkor tehát már vonat szállította a postát Bécs-Nagykanizsa-Buda vonalán.

Az első postaépület a kastélyban volt, később a mai postamúzeum mellett lévő épületben, a múlt század második felében pedig a Fő utca második házában a plébánia utáni épületben volt (ma: Fő u. 3. sz.).

E század elején, 1903-ban, már a Lakner-féle házban (ma Szabadság u. 10., a „Fekete Tulipán” elnevezésű presszó) székelt a posta. 1912-ben már távbeszélőállomás is volt Szemesen. 1925-ben a Szabó-féle, tornyos villában (ma Szabadság u. 44-ben) működött a posta. 1932-ben a kézbesítés kiterjedt az egész falura és mindkét fürdőtelepre is.

A szemesi postamúzeum jelenlegi épületét a régi lóváltóállomás istállójából alakították ki. A barokk stílusú épületet a 18. században építhették. Az 1822. évi leltár szerint még nem volt boltíves, tehát a 19. században belső átalakítást hajtottak végre.

A régi „postaistállót” a Somogy Megyei Tanács Idegenforgalmi Hivatala, a SIOTOUR hozatta rendbe és a budapesti Postamúzeummal karöltve rendezték be. Később a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága kezelésébe ment át. A múzeumot 1962. augusztus 4-én nyitották meg. Akkor bélyeg- és postatörténeti különlegességeket állítottak ki, majd egy évvel később bélyeg előtti leveleket, bélyegzéseket láthatott a látogató. Ezt a felbecsülhetetlen értéket a magyar állam Térfi Bélától vásárolta meg. 1966-ban az ősi futárszolgálattól a televízióig, továbbá az 1965. évi bécsi világkiállítás nagy sikert aratott magyar anyagát (a tervrajzokkal együtt), láthatta a nagyközönség. 1973-ban „A tűzjelektől a telexig” c. kiállítás nyílt meg. Az ezt követő kiállítás címe: „Mozaikok a hírközlés történetéből”, majd a képeslevelezőlap története és mozaikok a posta életéből tárgykörben állítottak össze egy szép sorozatot.

1986-ban a postaistálló megtelt korabeli postajárművekkel, az udvart is berendezték. Találó volt az elnevezés is: „A delizsánsztól a mozgópostáig”.

A postamúzeum előtti emelvényen a 20-as, 30-as évek postaszállító járműve áll. Az emelvény 7-es műútra néző oldalára Perez János Munkácsy-díjas ötvös és grafikus, a Képzőművészeti Gimnázium igazgatója által készített mozaikképen egy dunai postaszállító naszád képe (1789) került. A lábazat postamúzeum felé néző oldalán hat dombormű látható. A hat kép a következőket ábrázolja, felső sor, balról jobbra:

1. Steinheil Károly Ágost (1801-1870), a müncheni egyetem fizika és matematika tanára, 1837-ben megszerkesztette az első elektromos távírógépet és felfedezte a Föld vezető- képességét,

2. Silling Pável (1786-1837) orosz fizikus az elektromos távíró egyik megalkotója,

3. Jakobi Borisz Szemjonovics orosz fizikus, a galvanoplasztika feltalálója (1838), az alsó sor, balról jobbra:

4. Morse Samuel (1791-1872) az elektromágneses távírókészülék feltalálója (1837) és a róla elnevezett morze-rendszerű jelek (morseábécé) megalkotója,

5. Hughes David Edward (1831-1900) angol fizikus, 1854-ben feltalálta a róla elnevezett betűíró távírót. Az ő találmánya egyebek közt a szénmikrofon is,

6. Siemens Werner (1816-1892) német tudós és mérnök, a távíró tökéletesítésében együtt dolgozott Halske berlini mechanikussal, kivel később világhírű üzemét megalapította.

92