Postamúzeumi évkönyv, 1989

Tanulmányok - dr. Mészáros Vince: A távirdától a katedráig

ságosabban gyorsabb mozgást lehet elérni, mint a lapátkerekes meghajtással. Az angol admiralitás figyelme Martin kísérletei nyomán terelődött a hajócsavar .alkalmazására.8! Martin Lajos eközben pályája döntő fordulatához közeledett. Mint később megírta: „már 1857-ben a várnoki bizottmány által felszólíttatott nyomozásait közrebocsátani. Hogy ezt akkor nem tévé, annak oka csak az volt, hogy több évi fáradozása gyümölcsét mint magyar, nemzete s nem idegenek nyelvén akarta a nyilvánosságnak átaladni. S mivel az akkori foglalatosságai közt ezen óhajtása valósítható nem vala, — azért kényszerítteték azt jobb időre halasztani.”9 Rövidesen — 1859-ben, — indokolás nélkül leszerelték a fiatal hadmérnök főhadna­gyot. Hazatért szülővárosába. Budán magánmérnöki gyakorlattal kísérletezett, majd „reál­tanodái” tanár lett Selmecbányán, ahol megnősült. Aztán Pozsonyban tanárkodott. Mate­matika tankönyvet irt, ábrázoló mértani segédletet szerkesztett, de nem találta helyét az érdeklődési körének meg nem felelő pályán, s vissza Tért szülővárosába. Pesten és Budán a pesti Lloyd épületben lévő távirda főállomáshoz csatlakozó egy­más után létesülő szárnyvonalak és távíróhivatalok (1864-ben Kőbányán, 1866-ban Óbuda-Császárfürdőn, 1869-ben az országházban, 1874-ben a tőzsdén stb.) sok meg­oldatlan műszaki problémát vetettek fel. (10) Az országban kevés volt a megfelelő tudású, műszaki képzettségű szakember. A szabadságharc leverése szétszórta az éppen csak ala­kuló magyar mérnöki kar tehetségesebb fiatal tagjait a nagyvilágba. Örömmel fogadták hát a hazatérő Martint, s meghívták távirdagondnoknak. Érdekelték őt a mozgékony szel­lemét foglalkoztató új műszaki problémák, s az akkor a Kereskedelmi Minisztérium hatás­körébe tartozó Állami Távirdák Igazgatóságának szolgálatába lépett. Részt vett a rohamo­san fejlődő vidéki távíróhálózat építésének irányításában, az osztrákok által kezdetben alkalmazott Bain féle akusztikus távírókészülékek kicserélésében, s a Morse-rendszerű domborirós készülékek bevezetésében s később a kékíró távírógépekre történő átszerel- tetésében. Az ország területe akkoriban négy távirdaigazgatóságra oszlott. 1869-ben Martint deb­receni távirdaigazgatóvá nevezték ki, majd az épülő erdélyi távirdahálózat fejlesztésének irányítására 1870-ben a kolozsvári távirdaigazgatóság élére állították. A négy távirdaigaz- gató az 1870. évi októberi állapot szerint „Clement Georg Temesvár, Martin Ludwig Deb- reczin, Lanbender Julius Klausenburg, Szalay Ladislaus Pest székhellyel.” (11) Ezek sze­rint, Martin Kolozsvárra helyezésére csak 1870. év végén kerülhetett sor. A kiegyezés utáni években a távirdahálózat ugrásszerű fejlődése következett be. Martin Debrecenbe kerülésének időszakában — 1869-ben — 181 állami és 144 magántáviratokat is közvetítő vasúti távíróállomás működött az országban, és a távirdai vonalhossz 16.730 km volt. Martin Lajos időközben országos nevű tudóssá vált. A forgórakéta elméletére vonat­kozó tanulmányát a Magyar Akadémiai Értesítő 1861. évi 1. kötetében adta közre ,,A kö- zépfuterő befolyása a forgatott testek szilárdságára” címmel. A Tudományos Akadémia már 1859-ben levelező tagjává választotta. Székfoglaló előadását „A madárszárny errő- szete” (sic) címmel 1860-ban tartotta meg. Előadásában bebizonyította, hogy kora álta­lános tudományos felfogásával szemben, a levegőnél súlyosabb tárgyak repülése lehetsé­ges, és az emberi repülés kérdése megoldható. Gyakorlati eredményeitől függetlenül is értékelendő az a tény, hogy világviszonylatban az elsők közé tartozott, sőt talán első volt, aki természettudományos felkészültséggel és matematikai módszerekkel az emberi repülés megvalósítása lehetőségeinek feltárását tűzte ki céljául, s munkásságával kortársai érdek­65

Next

/
Thumbnails
Contents