Postamúzeumi évkönyv, 1989
Tanulmányok - Szabó Miklós: A Telefonhírmondó kezdő évei
pán az „Einrichtung”-ra, hanem az „Organisation”-ra is kérte a szabadalmat. Tőle magától csupán egyetlen, írásos dokumentumot ismerünk, azt a németnyelvű leírást, mely — már csak halála után — a bécsi Zeitschrift für Elektrotechnik című lapban jelent meg.1 9 Az alábbi idézetek ebből valók: „A hírek valamennyi fajtájának a közönség széles körében való terjesztése — legyenek azok helyi, nemzetközi, vagy világraszóló jelentőségűek - napjainkban kizárólag a sajtó monopóliumát képezi, amely annak ellenére, hogy 50 év előtt alig remélt terjeszkedésre és tökéletességre tett szert szervezetét, berendezését illetőleg, még sincs abban a helyzetben, hogy teljes mértékben kielégítse a hírszolgálat gyorsaságára, valamint folytonosságára vonatkozó felfokozott követelményeket. Korunkban a gyorsaság nem csak ott fontos, ahol közvetlen érdeklődési körünket érinti, hanem szükséges, hogy értesülve legyünk a világ minden táján történt eseményekről, a legnagyobb gyorsasággal. Ehhez pedig a modem, újságok nem elég gyorsak és — miután a naponként kétszer megjelenő lapok a közönségnek újdonság iránti érdeklődését nem tudták kielégíteni - úgy segítettek egyes nagyobb ipari központokban, mint pl. Londonban és másutt, hogy naponként 5-6 kiadást is jelentetnek meg. Magától értetődik, hogy ezeknek a többszöri újságkiadásoknak az előállítása állandóan nagy munkát és költséget emészt és mivel a szöveg elkészítése, nyomtatása, végül a kész lap szállítása és terjesztése jelentős: időt vesz igénybe - a hírnek az olvasóhoz való jutási sebessége lényegesen kisebb, mint a telefonikus hírközlésnél. A közönségnek azt a szükségletét, hogy a hírek és közlemények minden fajtáját a leggyorsabban megkapja, elégíti ki találmányom: a Telefon-újság. Telefon-újságom legfőképpen abban különbözik az eddigi újságoktól, hogy nem nyomtatás által készül és nem olvasható, hanem maga az újság beszél és cikkeit, híreit és egyéb közleményeit a telefon közvetítésével közvetlenül juttatja a hallgatósághoz. Természetesen telefonújságom a már meglévő telefonhálózathoz való csatlakoztatásra is alkalmas... A telefonújság szerkesztőségi helyiségében lévő felolvasó az újságszöveget beolvassa az előtte lévő hang-fogóba...mely a felolvasó beszédét az egyes előfizetőkhöz vezető hálózatba továbbítja, és a beszéd a hálózat bármely állomásán a telefonban tisztán és érthetően hallható. Az újság felolvasója, tekintet nélkül arra, hogy valaki hallgatja-e, vagy sem, ha az előre megállapított időpont elérkezik, vagy egész nap, megszakítás nélkül olvassa a szöveget. A felolvasásra kerülő szöveget, melynek előadása esetleg csak néhány percig tart, újra, többször is megismétli, amíg a következő hírperiódus ideje el nem érkezik. Órától-órára, (de a körülményekhez képest gyakrabban is) újabb híranyagot olvas föl, s igya Telefon- újság mindig a legfrissebb eseményeket, vagy más szavakkal: az elmúlt óra történelmét nyújtja.” A cikk műszaki része lényegében arról szól, hogy Puskás a Telefonhírmondót sorba-, vagy párhuzamosan kapcsolt előfizetői transzformátorok (esetleg vegyes soros-párhuzamos kapcsolás) alkalmazásával kívánta megvalósítani, egy közös vagy több bemondói mikrofont használva. Az utolsó bekezdésben a következőket írta: „Végezetül rá kell mutatnom. hogy a leírt találmány ismert alkatrészekkel éri el a kitűzött célt,az itt felsorolt készülékek és egyéb berendezések önmagukban tekintve nem újak. amint az a leírásból is kitűnik. Uj csupán az újság berendezés működéséhez szükséges készülékek, telepek, indukciós tekercsek és a többi alkatrészek csoportosítása és összekötésmódja.'' 35
