Postamúzeumi évkönyv, 1989

Tanulmányok - Heckenast Gábor: A Magyar Rádió stúdiójának története

6. ábra. Dalárda a stúdióban. Szigorú előírások szabályozták a szereplők magatartását.

Igen nagy előrelépést jelentett, amikor 1940-ben az ún. Philips-Miller hangrögzítő berendezés lépett üzembe. Ennél az eljárásnál a felvétel mechanikusan, vágófejjel történik. Az ék alakú vágótű az alatta elhaladó, egy átlátszó és egy átlátszatlan réteget tartalmazó műanyag szalagra merőleges irányban mozdul el. így a szalagon egy, a modulációnak megfelelően változó szélességű átlátszó hangcsík keletkezik, ugyanolyan, mint a fényhang-eljárással. Ennek a csíknak a lejátszása viszont — éppen ezért — fotocellával oldható meg, s ez egyben az azonnali visszahallgatást is lehetővé teszi. Sajnos ez a géppár és a vele készült felvételek 1945 telén, Budapest ostroma alatt az Alagút egyik mellékágában, ahová biztonsági okokból telepítették, teljesen elpusztult.

Már a háborús évek alatt jelent meg az első „magnetophon”. Ez az AEG gyártmánya volt, de még egyenáramú előmágnesezéssel dolgozott, így a felvételek minősége csak alá- rendeltebb célra való felhasználásukat tette lehetővé. Az 1939 44 közötti időszakban — főleg a háborús események miatt — a stúdió fejlődése lelassult, majd teljesen leállt. Igaz, még megtörtént az ún. Stúdióépület emeletráépítéssel való bővítése, ami 1944-re fejeződött be. De a napi munkát nehezítette az akadozó anyagellátás, pl. a viasz- és zselatinlemezek hiánya. Külön terhet rótt a stúdióra a különböző Jégó’’-rendszerek kiépítése.

A stúdió pusztulása a nyilas hatalomátvétel után kezdődött. Addig a légitámadások nem okoztak károkat. A nyilas kormányzat a hadi helyzet számára kedvezőtlen alakulása miatt 1944 késő őszén elrendelte a Stúdió kitelepítését Magyaróvárra. Amit lehetett, elszállítottak, úgy hogy Budapest ostroma már egy meglehetősen Jecsupaszított” stúdiót talált. A lakihegyi adó 1944. november 24-én szüntette be működését. November 28. és

8