Postamúzeumi évkönyv, 1989
Kiállítás és könyvismertetések - Sebestyén Kálmán: Nagyszeben postatörténete
Nagyszeben postatörténetének második és harmadik fejezete a város postaforgalmával, a küldemények kezelésével, díjszabásával, a helyi posta által használt bélyegekkel és posta- bélyegzőkkel foglalkozik. A szerző részletesen elemzi az 1838-ban mejelent postatörvényt — amely a szerző szerint — meghatározta a posta XIX. századi fejlődését, és sok tekintetben alapját képezi a modern postaszervezetnek is. Kronologikus sorrendben felsorolja a nagyszebeni postaforgalom jelentősebb eseményeit: 1772-ben megindult a rendszeres levél- és csomagforgalom, 1775-ben az ajánlott levelek és postaküldemények forgalma stb. A XVIII. század első felében a belföldi levelek tarifája 4-6 krajcár között változott, a külföldieké 8 krajcár volt. 1850-ben egy lat súlyú (17,5 gr) levél postadíja 10 mérföld távolságig 3 krajcár, 20 mérföldig 6 krajcár és azon felül 9 krajcár. A „loco” jelzésű levelekért 1 krajcárt, az ajánlottakért 6, a sürgősekért 9 krajcárt fizettek. A szerző érdekes adatokat közöl az erdélyi levélcenzúráról. A nagyszebeniek többször tiltakoztak a katonai cenzúra visszaélései miatt. A leveleket visszatartották, gyakran elkobozták. Mária Terézia 1752. február 9-én válaszolt a panaszra: „A posta ellenőrzését nem lehet megszüntetni — írja —, de a mi-akaratunk az, hogy minden levelet és csomagot adjanak át a nagyszebeni postának, hogy azokat időben szétoszthassák...kivéve a gyanúsakat” (!) A szerző kronológius sorrendbe állítja a nagyszebeni postabélyegzőket. Erdély első- eddig ismén — postabélyegzőjét 1782-ben Nagyszebenben használták. A gótbetűkkel írt bélyegzőn „V Hermanst’’ (von Hermanstadt = Nagyszebénből) felirat olvasható. Hosz- szúsága 29,5 mm, kisbetűinek mérete 3 mm. Az első ovális alakú bélyegző 1832-ből ismert latinbetűs HERMANNSTADT felirattal. 1837-től kezdve a bélyegzőkön a dátum is szerepelt, 1850-ben megjelentek a kerekrendszerű bélyegzők. A postaforgalom növekedése tette szükségessé az időpont pontosabb jelölését. 1858- tól használták azokat a bélyegzőket, amelyeken a napszakok is szerepeltek. („Früh”, „Mittags”, „Abends”.) Az osztrák-magyar kiegyezést követően — 1867. május 1-től — a német feliratú pecsétnyomók és bélyegzők helyett magyar feliratűak jelentek meg. Nagyszebenben 1867. szeptember 1-én használtak először körrendszerű NAGYSZEBEN feliratú bélyegzőt, amelynek átmérője 26-26,5 mm volt. (A postai pecsétnyomókon használt magyar város és falunevek - az esetek döntő többségében - nem a magyar közigazgatás által hozott „új elnevezések” — mint ahogy a szerző tévesen állítja —, hanem az erdélyi magyarság által évszázadok óta használt helységnevek voltak. Clausenburg német városnévből nem ekkor lett Kolozsvár!) A nagyszebeni posta által használt első bélyegek az 1850. június 1-én megejelent osztrák bélyegek: az 1 kr-os (sárga), 2 kr-os (fekete), 3 kr-os (piros), 6 kr-os (barna), 9 kr-os (kék) volt. Később az 1867-es kiadású osztrák-magyar, majd 1871-től a magyar litografált bélyegek voltak forgalomban. Emanoil Munteanu röviden foglalkozik az újkori technika, a hírközlés vívmányainak, a távírónak, a telefonnak és a vasútnak a megjelenésével. A magyarországi első távíróvonal működésbe lépése után 3 évvel, 1853. augusztus 20-án Nagyszebenben is működni kezdett a távíró. A hírközlés csodája, a telefon, 1885. november 29-én szólalt meg először a városban. A vasút fokozatosan átvette a személyszállítást a postától, de a vasúttól távoleső területeken továbbra is a posta látta el ezt a feladatot. 1869-től Nagyszebenből naponta két kocsijárat indult a gyulafehérvári vasútállomásra. Az első szebeni vasútvonal Nagyszeben- Felek között 1872-ben épült. 110
