Postamúzeumi évkönyv, 1989
Kiállítás és könyvismertetések - Sebestyén Kálmán: Nagyszeben postatörténete
A nagyszebeni posta működéséről a város régi számadáskönyvei tanúskodnak. A szerző két érdekes adatot közöl: Waida János polgármester 1593. január 6-án „a postára küldött levelekért fizetett 50 dénárt”, június 13-án „a postakocsival Kőhalomra küldött több levélért fizetett 60 dénárt”. A Nagyszebeni Állami Levéltárban a város régi számadáskönyvei az 1494-1758 közti időszakot fogják át. Ezeknek az értékes forrásoknak postatörténeti feldolgozása a történészek soron lévő feladata. A XVI-XVII. századi Erdély úthálózatát korabeli utazók — a francia Pierre Lescalopier és a svéd Gotthardi Veilings — útleírása alapján vázolja. Az előbbi, 1574-ben Törcsváron, Brassón, Fogarason, Nagyszebenen és Szászsebesen átutazva jutott el Gyulafehérvárra, az erdélyi fejedelem udvarába. Az utóbbi 1656-ban Nagyvárad felől Kolozsváron át érkezett a fejedelmi fővárosba, és Nagyszebenen, Fogarason, Brassón keresztül utazott tovább. A XVII. századi források nyolc erdélyi postaútról tesznek említést. A legforgalmasabb útvonal — a Konstantinápolyba utazó követek és posták által használt — Gyulafehérvár - Szászsebes-Nagyszeben-Brassó szakasz volt. Emanoil Munteanu könyvében az erdélyi fejedelemség postájáról kevés adatot találunk, holott az erdélyi országgyűlések határozatai az „Approbatae Constitutiones” és a „Compilatae Constitutiones” törvénykönyvek, a fejedelmek postautasításai gyakran foglalkoztak a szászok postaügyével. Az erdélyi szászok többször tiltakoztak a fejedelemnél a postafutárok visszaélései miatt. Az 1611-ben tartott nagyszebeni országgyűlés, kérésükre elrendelte, hogy „a hatalmaskodó postát mégha a fejedelem leveleit viszi is, állítsanak törvény elé és büntessenek meg”. I. Rákóczi György 1643-ban úgy rendelkezett, hogy: „Szászföldön a futárok a postalovakat legfeljebb 3 mérföldig használhatják”. A postálkodás súlyos közteher volt. Rendkívüli esetekben a fejedelem felmentést adott alóla. Bethlen Gábor 1613-ban Nagyszeben polgárait tíz esztendőre felmentette mindenféle országos teherviselés alól — így a postálkodás alól is — „mivel a város igen elpusztult s a lakosokat mindenükből kifosztották”. Apaffy Mihály fejedelem halála után Erdély osztrák uralom alá került. I. Lipót császár a postaügyek intézésére 1693-ban Nagyszebenben Erdélyi Postaigazgatóságot állíttatott fel, ahonnan három irányba indítottak postajáratot: Az egyiket Brassóba, a másodikat Kolozsváron át Szilágysomlyóba, a harmadikat 1699 után Déván át a temesi bánság központjába, Temesvárra. A Nagyszebeni Postaigazgatósághoz ekkor 32 postaállomás tartozott. II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelemként 1704-től „linea Transsylvaniae”-t — erdélyi posta vonalat — szervezett, ami azonban rövid ideig működött. A kuruc szabadságharc bukása utáni időszakban Nagyszebennek meghatározó szerepe volt az erdélyi posta életében. 1717 és 1719 között megépült a Vöröstoronyi szorosan áthaladó korszerű út,a „Via Carolina”, amelyen a Havasalfölddel és Konstantinápollyal folytatott postaforgalom felgyorsult. Nagyszebenből postajáratok közlekedtek Medgyes-Segesvár-Beszterce-Borgó- prund vonalán egészen Krakkóig. Emanoil Munteanu egy 1735-ös jelentést idézve, megemlíti azokat a „postamestereket, akik a nagyszebeni nagy úton Krakkóig teljesítenek szolgálatot”. Mária Terézia (1740-1780) uralkodása jelentős változásokat hozott a posta területén is. 1752-ben megnyitották a Bécsből induló - havonta egyszer közlekedő - postakocsijáratot, amely Buda-Szeged-Temesvár-Lugos-Déva-Szászváros-Szászsebes érintésével érke107
