Postamúzeumi évkönyv, 1989
Kiállítás és könyvismertetések - Sebestyén Kálmán: Nagyszeben postatörténete
SEBESTYÉN KÁLMÁN Postamúzeumi évkönyv, 1989:105-114 Nagyszeben postatörténete Erdély postatörténete művelődéstörténetünk kevésbé ismert területe. A századforduló idején megkezdődött kutatások aránylag kevés forrásanyagot hoztak felszínre és néhány résztanulmány közlése után megrekedtek.1 Ezért tartjuk a romániai — erdélyi postatörténetírás jelentős eseményének Emanoil Munteanu Nagyszeben postatörténete” című könyvét.2 A könyv a romániai történetírás első olyan vállalkozása, amely egy erdélyi város postatörténetének monografikus bemutatását tűzte ki célul. Nagyszeben a középkori Erdély legnagyobb és leggazdagabb települése, hosszú időn keresztül a Gubernium és az Erdélyi Postaigazgatóság székhelye, meghatározó szerepet játszott az erdélyi posta életében. A város postatörténete nemcsak helytörténeti értekezés, hanem sokkal több annál: erdélyi postatörténelem. (A szerző által felhasznált forrásanyag is egész Erdélyre vonatkozik!) A szerző feltárta a Nagyszebeni Állami Levéltár eddig ismeretlen postatörténeti forrásait, felhasználta a postaállomások latin nyelvű regisztereit, Brukenthal és Bánffy gubernátorok postai rendeletéit, a szász sajtó korabeli anyagát, Ludovic Dengel értékes gyűjteményét, stb. Emanoil Munteanu művében összegzi az eddigi kutatásokat, sok új tényanyagot tár az olvasó elé, soron lévő feladatokra hívja fel a postatörténészek figyelmét. A mű első részében összefoglalja a nagyszebeni posta történetét, a legrégibb időktől 1918-ig. Elemzését Dácia tartomány postájának a római „cursus publicus”-nak ismertetésével kezdi. Hangsúlyozza a római utak szerepét a hírközlésben és a Tabula Peutingeriana alapján ismerteti Dácia úthálózatát. Nagyszeben szempontjából a legfontosabb római út Dáciát a birodalommal összekötő dunai hídtól — Drobetátó (Szörény vár) indult és onnan keleti irányba haladva, az Olt völgyét követve jutott el Cedonidig (Nagyszeben). A továbbiakban Apulum (Gyulafehérvár) Brucla (Nagyenyed) Salinae (Marosújvár) Potaissa (Tor- da) Napoca (Kolozsvár) érintésével elérte az északi limes határán Porolissumot (Zilah). A kora középkori erdélyi társadalom életében fontos szerepet játszott a hírközlés. A törzs- és nemzetségfők üzeneteit, rendeletéit a futókövetek továbbították általában élőszóval, de gyakran botocskákra vésett jelekkel, a székely rovásírással. A szerző első erdélyi postatörténeti adatként említi I. Szent László király 1077 és 1083 között összeállított III. törvénykönyvét. Szent László király törvénye az ősi futárintézmény megszilárdításáról rendelkezett, kötelezővé tette a futókövetek ingyenes ellátását, lóváltással, szállással és élelemmel. A szászok — nagyszebeniek neve gyakran szerepel az erdélyi postatörténeti forrásokban. Mátyás király 1459. január 19-én kibocsájtott oklevelében a szászoknak mentességet biztosított az ingyenes postálkodás terhe alól: „Az erdélyi szászok kérelmére kiváltságot ad nekiek - szólt a rendelkezés - miszerint a jövőben udvarnokai, védencei és szolgái 105
