Postamúzeumi évkönyv, 1989

Kiállítás és könyvismertetések - Kovács Gergelyné: Az Amerikai Nemzeti Történeti Múzeum postatörténeti kiállítása

1823-ban az ország belsejében lévő víziutak gőzhajó vonalait, majd 1838-ban a vasutakat nyilvánították postai utaknak, illetve postai szállítóknak. A nyugati területek benépe- sedésével a postavonalak 1846-ban Texasig, majd 1849-ben Salt Lake Cityig és San Francisco ig terjedtek ki.

3. ábra. RFD kocsiposta

1850-ben 18.410, 1860-ban 28.498 postahivatal továbbított küldeményeket vasúton, gőzhajón, gyorskocsival, lovaspostával és küldöncökkel. 1860-ban a bevételek 8,516.067 dollárra, a kiadások 14,874.601 dollárra rúgtak. A nagy deficit szinte állandó volt. Ezt azonban olyan állami szolgáltatás érdekében kiadott költségnek tekintették, amely közvetetten a nemzeti fejlődés érdekeit szolgálja. Ezt példázza az a tény is, hogy 1829-ben Andrew Jackson elnök kormánya tagjává választotta a főpostamestert, s 1970-ig, amikor a postaügyi minisztériumból (Post Office Department) félvállalati szervezet lett, az United States Postai Service, a posta mindenkori vezetője a cabinett tagja volt.

A múlt században a postahivatalok jelentős része, amelyek leginkább a hazai postaügynökségekhez hasonlíthatók, még változatlanul sokféle helyszínen működtek. A boltok, műhelyek mellett egyre több magán házban, szállodában, ügyvédi irodában, sőt orvosi rendelőkben is. A vidéki boltokban működő posták bekapcsolódtak az áruközvetítésbe is. Megrendelések továbbításával és a szállítással vállalták az új telepesek ellátását vetőmagvakkal, ruházati cikkekkel.

A múlt század jelentős postai fejlesztései Henry Head nevéhez fűződnek. Először 1855- ben nevezték ki főpostamesterré, majd kinevezését a polgárháború eseményei során, s az azt követő átszervezések idején, nyugállományba vonulásáig 1880-ig, négy alkalommal is megújították. Henry Head még fiatal ember volt, amikor 1845-ben jelentős díjszabási re98