Politikai Kiadás 1909. november

1909-11-08

Azután O á 1 Sándor emelt SZÓT, S utalt erre, hogy a mai összejövetel egybehivói a legkülönbözőbb me.gyerézatokkel te lál kőztek. Sokén ugy fogtok fel a mei összejövetel célját, minthogyha a. párt egy része azon a se ját.'fölfogás© szerint akarna áaiástf o^lain*, vagy mintha ez egy jövő I pártalekulásnek volna egy. aktusé, a melyen a párt bizonyos tényezőit ewrt» mert e jelenlegi kormány és pártunk vezére nem talál jak okét megbízható egye nőknek, távol kell tartani. Mos hát ebből e szempontból ennek FB összejő•etelnek egyáltalán semmiféle fontosságé ninos, mert jelentősege csak • Bj?nnyiben van, hogy semmiféle -verzió ne fészkelje magát a közvéleménybe,, a mely arra volnr alkalmas, nogy téves útra tereljjfcftzt» Har^24atni~ kivan?ja, hogy a függetlenségi párt minden tagja ma is ^nemzeti élet fuggetl^ségének minden attribútumot óhajtja és ezekre való törekvés .kötelessége is minden f t'ggetlenségi embernek. De meg kell gondJmjL.'azt* hogy a magyar politike mái törekvéseiben ós az azokkal szemben nyilatkozói ellenhsta*ok között megpróbálhatjukr-e a mérkőzést.Bizonyos, hogy a

i

orügg0tlensegi ptofíB® I nak nincs oka, hogy ettől a mérkőzéstől féljen, de móg'.kexrésbbé van oka.. Herre, hogy a mérkőzést fölidézze. A megyer törtéüeimenT?ifJ^VÍ^^ ^SSíÍSIU. Kőinkből ma sem engedhetünK, de semmi ecetre sem sz'KbeH f

R xelsobb tényozoK*kol való súrlódásokét odáig fejleszteni, a mikor már gm^zéti elet komoly megpróbál tetősének, sőt megsemmisül ebének lóhetőaege^.^kwotkezhöMké •pl lehetne idézni erre nézve a legutóbbi nemzeti küzdelem taffiiöégait,; mert •abban is igen sok és súlyos sebet kaptunk s ebból %'íajnemze|i °rkölosd^ •létünknek sokkel több kára. .volt, mint a. mennyi kárt' volt'^bbol a másik-^y.; •Éatelmi tényezőnek. Ezzel ©. nehézséggel tehát | pártnak'és a "nemzetnek s a Epárt és a nemzet vezetőinek számolni kötelessége. Tisztelettel hajlik meg I ügyen e párt és ennek minden tegja azelőtt r férfiú előtt, a ki a part.sze retett vezérének, Kossuth Ferencnek méltó fegyvertársa / Kink éljenzés. I Felkiáltások: 21 jen Apponyi!/ s a ki a magyar történeti múltnak ós a magyar nemzeti életnek olyan kifejezőjébe nemzet igazságainak olyeh hirdetője, a kihez hasonló előtte- sem igen volt ós ma sincsen. A mei válságban, a neml. zétí élet ebben az átalekuláaáben ez ő hezafisage s hatalmas talentuma, leI gyen ez az eszköz, a mely pártvezérünkkel karöltve el fogjr vezetni e nemr Rzetet a függetlenségnek bizonyos pontjáig. Élteti Apponyi Albert grófot. Hkgrjos helyeslés, éljenzés és tepe./ * v

0

^

+ ?Jl ? n y 1 AlbQrt

' vall ás-és közoktatásügyi miniszter: C * í ^ Í^-T

31 / 11 t Bs.ll Jukl/ |tfem nagyon-barátságosén hangzik, ha mély Í

hQJ.am kifejezése mellett azokért e rokonszenves azavekért, r melyeket Gál »^njor t. barátom hozzam intézett, mégis azt mondom, hogy nem láttam indokoltságát annak, hogy engem külön megemlltoni szívesek voltttok és külön fol szólalni. / Kossuth: Dehogy nem!/ Mert, há -van ennek a lekománek valamely jelentősege a barátságos érintkezésre keresett alkalmon kivül, hát az a ?0r íl

S 8

?

ban- 611

» ü

°8y tiltakozást jelent minden olyen feltevés ellen, minthogyha ebben a partban vezérlet! dualizmus létezhetnék, / Hosszantartó, zajos helyeslés.Igaz! Ugy ven!/ mint dokumentálása ennek, hogy ennek a partnak Üdvös működését e nemzet hajójának

1

fe jelenlegi válságból biztos róvbe Jutásat csak attól reméljük, hogyha, sffihek a pártnak minden tej ja, f

legyen annek szerepe e politikai életben £énp&%bb vagy igénytelenebb, legyen ennek múltja gezdegebb vagy rövidebb-ér elmosodóttebb, egyesüljön a bizelomben és odaadó, támogetösben pártunknak vezére, Kossuth Ferenc Jíánt.. / Szűnni nem ekeró , lelkes éljenzés ós zejos taps./ ás. ije t. beráj «om*hekem elkaimat kívánt edni ennek kifejezésére, ekkor őrülök, hogy ez az alkalom nekem megadatott. Ha van vf lemi'i ;

é mii engem némileg különleges • helyzetbe hon, hat ez ez a körülmény, hogy,szegénytelenség nélkül merőm mondani, velemivel hozzajárultem ahlaoz^ogy^aJí^getlensógiApart többségben ven./ Hosszentertó^le^^ éljenzaj* és taps./ Hz a körülmény ezután ~ íele

f

tí

aaeget.rak a vállamra. és^Ipötelte

i;

e™

i

, hogy vezérünknél, ha !^?5? kérdezi, ósGÍ?.párt é^e^^^^^é^gyoződósamnek nyilt kimondás sáprel míndenWélk5veasek,;ho£y ©z 8 tény, P 'me^mek ;1 ótosl^sóhez '.hozzáj4PS?

ra tam. a függeMehségi párt többsége a nemz étn§x

c javára, é;*^emzétnek, mváre le gyife/ Zaijós helyeslés./ ;^t^/u

L/í*^

, —.^ Különben,t. beráííalLm>ríincs nakem hffiBzáa.dni vr lóm azokhoz,,-a mi4 I kot t. vezéreik mondott. Sajátságos jelenség volnf^

f hogyhe .olyeoiok, e kik . pártunk kebelében trIán egy más, talán egy merwzebb tektikát kivánnek egy kérdés terén, ezoket, a kik e tekintetben tőlti&''.eltérnek, kevósboó teljes I értékű függetlenségieknek tartanák* / Ugy venl'/Jliert, t. barátaim, én egyet Í

tudnók megérteni ón tudnék logikaileg megkons^tuáini, hebár politikeileg nem helyoaelnóm: ha velrki est mondaná,, hogy ő^tőrhotetlenül ós minden kompromisszum, nélkül regaazkodik ehhoz az állásponthoz, hogy a függetlenségi párt e mege egész programmjának megvalósítását követelje és attól né? tágítson. Ezt az álláspontot politikeileg helyesnek nem, de logikaileg igaKolhetónek tertenám. Ámde ezen az állásponton e függetlenségi pártntk tegjei közül egyetlen egy sem áll / Igez! ügyvan!/ üindnyájen ebbrn a meggyőződésben élnek, nagyon nelyesen, hogy ez" ellenz3ken eddig, mig kisebbségben Rvan egy párt, ez ideális célokat a meguk teljességében feláll it"*a, mikor •jSgonben többségre jutott ós cselekednie kell,

;- akkor sem mond le azokról e-z •Ideális törekvésekről, henem a józan ész követelményei szerint a megválósitáa terén a lehetőségekkel számol, / Ugy ve.nl íiijen^ós, tapsi/ abból e

;

s pégysaerü tételből "indulva, ki, hogy pártiunknak mindegeg'ja bevallja, el•ismeri, állitjr és eddigL tényeivel erősiti, hogy a függetlenségi párt ez •idő szerint nincsen ebben a helyzetben, hogy progremmja egészének rögtöni l' megvalósítását követelje, hanem meg kell elégednie e megvalósítás felé valé fokozatos törekvéssel./ Igaz! Ugy van*/ Ha ez igy van, t. barátéxm, ekkor ezok, a kik e fekozetosságot igy.éa ezek, a kik a fokozatosságot emugy állepit^ák meg, konstatálhatnak" egymás közt opportunitáui nézeteltéréseket, I de elvhuség tekintetében fölényt egyikük sem igényelhet. / Efosszantertó helyesles é,s teps./ • ^'

v

. ' En , t. barátaim, nem tréfóJb<^L és nem szeszélyből csetlekoztem a I függetlenségi párthoz ós a kik engem figyelmükkel megtiszteltek mióta e politikai púlyeh működöm, észlelhették íbzléteQs gyarlóságomat, észlelhették Kp^ámos fogyatkozásomat, de barát- é.s él^rensfóg te;l'ín ebben egyetértett, ho^^L, kétfctzinüsóggol,.. Inrti&alással, e.politikai beus ül etesség^el.ellenkező bár*1 * ^Eely eljárással soha sem vádolhattak./^Kóftezentertó, lelkes óijenzés. és. , ^Eajou teps./ Anólkül, hogy részletekbe bocsátkozhatnám* csak annyit mondok, I hogy ha már egyszer megállayitottuk ezt, hogy mai gyakorlati kötelességünk k

nom lehet a nemzetet katasztrófákba^*WSöí!tt' azáltel^ hogy pártunk egész profr* k. remmjánek rögtöni megvalósítását követex^Jk, / IgrzJ Ugyavsn!/ ha..oz nekünk meg^ősődésütófc^h^. ekkor ennek a meggyőződésnek keresztülviteléről; az-, {t L.Qzen rz alepoh megállepitandó tektikágól ^ós egymásutánról t©hacakozzunk, h&'lehet közösen ,JS ne külön-külön^?ít>j tenácskozzunk vezérünk - bölcs vezetése ne'li.ott ./Szünni^em^keró éljenzés JS trps./, mert ö benne csckuííyan inlcernáoióját bírjuk e füg^tí^iségi- eszmének jffiosszentertó.-lel• kes éljenzés, ép t~ps./ ós birjuk azt a bölcs körültekjntóst, a helyzetnek ^^t

r

e.z ismeretét, ezt s tudást is,.és ezt az önurelme.t is, e mely ezükoóges ahhoz, hogy midőn a függetlenségi eszme iránti kötelességünket telje'* •isitjük, ne feledkezzünk meg ennél ic magasabb kótolősségünkről, arról, a i|melylyel a nemzetnek, a nemzet, biztonságárirv, e nemzet Jövőjének tartozunk [^f/^zünni nem ekeró óljonzós ós taps,/ ">•'*•*•'•'