Philatelia, 1925 (11. évfolyam, 1-3. szám)

1925-01-01 / 1. szám

1. szám PHILATELIA 9. oldal-célirányosabb az ifjúsági gyűj­tőknek szánt cikkeket is külön beosztás nélkül a többi irás kö­zött lehozni, mert az ifjúsági gyűjtök maguk azok, akik nem szeretik a külön disztingválást. Erről a témáról különben alka­lomadtán részletesen Írunk. — Nem kis csodálkozással vettük kézhez novemberben az igen szép kiállítású, tartalmas buda­pesti »Philateliá«-t. Első perc­ben azt hittük, hogy »öreg« tízesztendős lapunk a szép jubi­leumra ment át a transcedens metamorfózison, ahogy azon­ban látó és tapintó érzékeink­kel megmásithatatlanul konsta­táltuk.. a másik magyar »Phila- telia« létezését, sőt imponáló indulását, elfelejtettük a szem­rehányás pillanatnyi érzését és a legőszintébb elismeréssel la­pozgattuk tartalmas oldalait. Sokkal ideálisabb munkásai vagyunk a magyar szakiroda- lomnak és szaksajtónak, sem­hogy evy szépséghiba miatt el­homályosítani akarnék egy ily értékes és áldozatokat kívánó tettet, mint a budapesti »Phila- telia« első novemberi száma. Amely lapban mi egy Rédey Miklós sokoldalnyi dolgozatát olvassuk és más ismert szak­írók neveivel is találkozunk, részünkről csak elismeréssel adózhatunk iránta. Vannak cik­kek ebben a számban, melyek­kel azonban nem értünk egyet, ezekre legjobb akaratú meg­jegyzéseinket lapunk legköze­lebbi számában részletesen tesszük meg. A gazdag tartal­mon kívül külön kellemes meg­lepetésül szolgál a lap fölötte Íz­léses és finom kiállítása, mely­nek címlapja Haranghy pro­fesszor másirányu sok szép és abszolút művészi illusztrációi között is a legsikerültebbek közé tartozik. Középkori ne­mes és tudós férfiú albumja fölé hajol: ez a témája a rajz­nak. A főrajzot különösen ha­tásossá és plasztikussá teszi az előtérben látható gótstilü ab­lak, amelyen keresztül mintegy benézünk a sok századdal ez­előtti tudósszobába. Azt írják erre a rajzra a lapok, hogy ana- ehronizmus (mert hogy száza­dokkal ezelőtt még nem volt bélyeg és bélyeggyűjtés), igy szórul-szóra igaz is ez az állí­tás, de mihelyest egy kis gon­dolattársítást végzünk és te­kintetbe vesszük a művészi szabadságot: a bélyeggyűjtés klasszikus aromáját nagysze­rűen érezzük ki ezen pompás rajzból. Itt említjük még meg, hogy a magunk részéről igen helytelennek tartjuk a prágai •Briefmarkensammler« támadó cikkét a budapesti Pbilatelia« ellen, mert lehettek és lehetnek ellentétek a »Magyar Levél­bélyeg« és a budapesti »Phila- tel-ia« szerkesztői között, de e lapokból — szerencsére — a személyi ellentéteknek nyomát sem láttuk, igy nem volt er­kölcsi joga nevezett lapnak, hogy egy hitelt rontó cikket hozzon le. Ilyesmi mindezideig nem is ösmeretes a szaksajtó­ban. Legrégibb magyar szaklap vagyunk és önzetlen-pártatlan szavunk széles körben szokott meghallgatásra találni, mi ki­jelentjük, hogy a magyar szak­sajtónak igenis szüksége van Jászai Emánuel Jánosra, aki igen értékes képességekről tett tanúságot és szükségünk van Doszkár Eerencre is a buda­pesti »Philatelia« kiadójára is, akit hosszú évek óta mint rend­kívüli koncepciózus és nagy in­telligenciájú kereskedőt ismer­nek a külföldön is és aki nem

Next

/
Thumbnails
Contents