Philatelia, 1925 (11. évfolyam, 1-3. szám)
1925-01-01 / 1. szám
1. szám PHILATELIA 9. oldal-célirányosabb az ifjúsági gyűjtőknek szánt cikkeket is külön beosztás nélkül a többi irás között lehozni, mert az ifjúsági gyűjtök maguk azok, akik nem szeretik a külön disztingválást. Erről a témáról különben alkalomadtán részletesen Írunk. — Nem kis csodálkozással vettük kézhez novemberben az igen szép kiállítású, tartalmas budapesti »Philateliá«-t. Első percben azt hittük, hogy »öreg« tízesztendős lapunk a szép jubileumra ment át a transcedens metamorfózison, ahogy azonban látó és tapintó érzékeinkkel megmásithatatlanul konstatáltuk.. a másik magyar »Phila- telia« létezését, sőt imponáló indulását, elfelejtettük a szemrehányás pillanatnyi érzését és a legőszintébb elismeréssel lapozgattuk tartalmas oldalait. Sokkal ideálisabb munkásai vagyunk a magyar szakiroda- lomnak és szaksajtónak, semhogy evy szépséghiba miatt elhomályosítani akarnék egy ily értékes és áldozatokat kívánó tettet, mint a budapesti »Phila- telia« első novemberi száma. Amely lapban mi egy Rédey Miklós sokoldalnyi dolgozatát olvassuk és más ismert szakírók neveivel is találkozunk, részünkről csak elismeréssel adózhatunk iránta. Vannak cikkek ebben a számban, melyekkel azonban nem értünk egyet, ezekre legjobb akaratú megjegyzéseinket lapunk legközelebbi számában részletesen tesszük meg. A gazdag tartalmon kívül külön kellemes meglepetésül szolgál a lap fölötte Ízléses és finom kiállítása, melynek címlapja Haranghy professzor másirányu sok szép és abszolút művészi illusztrációi között is a legsikerültebbek közé tartozik. Középkori nemes és tudós férfiú albumja fölé hajol: ez a témája a rajznak. A főrajzot különösen hatásossá és plasztikussá teszi az előtérben látható gótstilü ablak, amelyen keresztül mintegy benézünk a sok századdal ezelőtti tudósszobába. Azt írják erre a rajzra a lapok, hogy ana- ehronizmus (mert hogy századokkal ezelőtt még nem volt bélyeg és bélyeggyűjtés), igy szórul-szóra igaz is ez az állítás, de mihelyest egy kis gondolattársítást végzünk és tekintetbe vesszük a művészi szabadságot: a bélyeggyűjtés klasszikus aromáját nagyszerűen érezzük ki ezen pompás rajzból. Itt említjük még meg, hogy a magunk részéről igen helytelennek tartjuk a prágai •Briefmarkensammler« támadó cikkét a budapesti Pbilatelia« ellen, mert lehettek és lehetnek ellentétek a »Magyar Levélbélyeg« és a budapesti »Phila- tel-ia« szerkesztői között, de e lapokból — szerencsére — a személyi ellentéteknek nyomát sem láttuk, igy nem volt erkölcsi joga nevezett lapnak, hogy egy hitelt rontó cikket hozzon le. Ilyesmi mindezideig nem is ösmeretes a szaksajtóban. Legrégibb magyar szaklap vagyunk és önzetlen-pártatlan szavunk széles körben szokott meghallgatásra találni, mi kijelentjük, hogy a magyar szaksajtónak igenis szüksége van Jászai Emánuel Jánosra, aki igen értékes képességekről tett tanúságot és szükségünk van Doszkár Eerencre is a budapesti »Philatelia« kiadójára is, akit hosszú évek óta mint rendkívüli koncepciózus és nagy intelligenciájú kereskedőt ismernek a külföldön is és aki nem
