Philatelia, 1925 (11. évfolyam, 1-3. szám)

1925-02-01 / 2-3. szám

26 oldal

PHILATELIA

2 — 3. szám

hivatást éreznek a magyar fila- téliai irodalom fejlesztésére.

A kezdő gyűjtök lelkes szavú »Világpostája« (Abonyi Zsig- mond lapja) mellé igényesebb lapok is állanak. Gyors egymásutánban jönnek a »Magyar Bélyeggyűjtő Szemle« (Kon- nerth Róbert lapja), »A Bélyeg« (Haraszthy Lajos lapja) és a »Bélyegtőzsde Hírlap« (dr. Sző- gyényi Gyula lapja). A háború kitörésekor ötödik magyar bé- lyegujságként indul lapunk, a »Philatelia«. Az utolsó tiz esztendő szakirodalmi élete már ismeretesebb gyűjtőink előtt. Nemcsak kitűnő szaklapok jelennek meg, de mind több önálló szakmunka is sorakozik egymás mellé. Szabad-e elhallgatnunk vagy egvenesen letagadni ezeket? Igénylelenségük dacára is megvan a külcn-kü- lön jelentősége dr. Szcgyéni katalógusának, Reflex katalógusának, Abonyi katalógusának. Lj etap kezdődik szakirodalmunk történetében Rédey Miklós könyvsorozatának megjelenésével, melynek révén megmentve látjuk Rédey évtizedes tanulmányainak eredményét és tisztán áll előttünk a magyar bélyegek egész története. Bizonyosra vesszük ugyanis, hogy Rédey Miklós rövidesen megjelenteti tanulmányai újabb köteteit is, sőt reméljük, hogy a Rédey-tanulmányok megjelenése Biró Marcelt is rábírja, hogy évtizedes tanulmányai eredményét ugyancsak közreadja. A legújabb időkben láttak napvilágot Jászai, dr. Erdődy és dr. Weinert könyvei a magyar bélyegekről. Valamennyi díszére válik szakiro- '•’lunknak és Íróiknak. Toldik a szaksajtó is. A Írország két uj

szép lapot is produkált. Bírni fogják-e a küzdelmes munkát, nem tudhatjuk, azt azonban érezzük, hogy a magyar fila- téliai szakirodalom uj hatalmas fejlődés előtt áll. Mindez azonban lehetetlenség volna, ha egy gazdag múlt nem állana mögöttünk. A szoszerint vett b é- lyeggyüjtésben nagy visszaesés előtt állunk, a szaksajtóra most különös feladat fog hárulni, ahol azonban egy uj keletű, mondhatnék »spekulációs« üzleti alapú szaksajtó alakult ki, ott nem igen fogják tudni a baj diagnózisát megtalálni, nálunk efelől nem kell aggódni. A filatélia vezetőtényezői: egyesületek, lapok és intelligens kereskedőink tudni fogják a módját, hogy a zsákutcába került bélyeggyűjtősportot a maguk területén kivezessék a további népszerűség mezőire.

Ha tehát a mi filatéliánkról vagy külonösképen szakirodalmunkról beszélünk akkor úgy a bel-, mint a külföld előtt annak fejlettségét tárjuk fel, rejtett kincseire mutassunk rá, amelyből a legfejlettebb nyugat is bányászhat egv-egy gyöngyszemet és ha egy újabb magyar csillag röppen a nem- zeikozi filatélia egére, úgy ne mondjuk, hogy ez az első és egyetlen magyar csillag, hanem hirdessük büszke önérzettel és illő szerénységgel: a magyar filatéliai szakirodalom fája lombosodik, terebélyesedik.

Magyar gyűjtőinkkel és a nyelvünket értő más nemzetiségű gyűjtőkkel szemben az illetékes és hivatott tényezők kötelessége, hogy mennél több városban — különösen egyesületi székhelyeken — magyar filatéliai könyvtárak létesittes-