Philatelia, 1925 (11. évfolyam, 1-3. szám)

1925-02-01 / 2-3. szám

2—3. szám PHILATELIA 25. oldal hogy a lefektetett alap szikla­szilárd volt, azt a közelmúlt és a jelen igazolják. Szakirodal­munk fája egyre lombosodik és közel az idő, amikor gyűjtőink nem tudnak kitérni szuggesz- tiv hatása alól, hanem megértő szeretettel fordulnak feléje és megismerni igyekeznek azt egészen a gyökeréig. Akkor azután meglesz a mód arra is, hogy értékeinket a külfölddel is megismertessük. A külföld azonban ma sem tájékozatlan a magyar filatélia felöl, mint- .ahogy tisztában van azzal, hogy Montengróban nincs ko­moly filatéliai élet, viszont Lit­vániában vagy Uruguayban égy uj keletű élénk filatéliai mozgalom van. A bélyeggyűj­tés mai roppant elterjedtségé­nek idejében, amikor a helyes információ kereskedelmi szem­pontból is nélkülözhetetlen, is­mételjük, egészen jól van in­formálva a külföld jelenlegi fi- latéliai viszonyainkról. Összes érdekeink azonban azt is meg­kívánják, hogy irodalmunkat a maga teljes egészében megis­mertessük, a már publikált ér­tékeinkre emlékeztessük a kül­földet és igy elfoglalhassuk a nemzetek között — e téren is — azt a helyet, amely méltán megillet bennünket. Az utóbbi időben indult szaklapjaink pro­gramjaikkal a külföld azon né­zetét akarják megcáfolni, mint­ha Magyarországon egy kez­detleges filatéliai élet volna és általában mindezideig nem le­het komoly magyar filatéliáról beszélni. Ezeket Írják ahelyett, hogy rámutatnának a magyar filatélia gazdag múltjára mely­nek fénylő csillagai — egy Ho- litscher vagy Richter-féle gyűj­temény — évtizedekkel ezelőtt is biztos aranyérmes nyerői voltak a külföldi kiállításoknak s ahelyett, hogy megemlékez­nének a magyar szaksajtó hős­koráról, mikor az első újságok megjelennek a holt bizonyos bukás jelében, hisz az elérhető legnagyobb siker a létező 2— 300 magyar gyűjtő előfizetése lett volna. De hol voltak akkor attól, hogy az összes gyűjtők előfizessenek! De a bélyeg­gyűjtés varázsa nálunk is fel- tartózhatatlanul hajtotta előre a fejlődés kerekét. Büszkén le­het megírni, hogy 20—25 esz­tendővel ezelőtt már megszü­letnek a kitűnő magyar szak­lapok is. Tartalmas, nívós új­ságok voltak akkor, elit írógár­dával. Nem akarunk mos: be­lemélyedni egy statisztikai fel­sorolásba, de elegendő is, ha Schomann Antal lapjaira gon­dolunk. vagy valamivel későb­bi évekből a »Magyar Bélyeg- gyűjtő«, »Magyar Bélyeguj- ság« és »Levélbélyegtőzsde« köteteit vesszük elő. Szakiro­dalmunk első periódusában je­lenik meg gról Desewffy Mik­lós nagyértékü könyve is a magyar bélyegekről. Néhány évvel a háború előttre esik Szekula intenzív működése is, aki ugyancsak sokat áldozott a magyar szakirodalom fejlesz­tésére. Ebben az időbeli tűnik fel népszerű cikkeivel Weinert Győző. A régi Írógárda kiváló erői közül említsük fel a követ­kezőket: gróf Desewffy Miklós, Payer Béla, Rédey Miklós, Reiner Ferenc, Schomann An­tal Szécsi Arthur. Déri Imre, Biró Marcell. Közvetlenül a há­ború előtt mintha belefáradná­nak lelkes irodalmáraink a meddő munkába és csaknem teljesen elhallgat a szaksajtó. A gyűjtők közönye azonban nem bir erőt venni azokon, k1''-

Next

/
Thumbnails
Contents