Philatelia, 1925 (11. évfolyam, 1-3. szám)
1925-02-01 / 2-3. szám
2—3. szám PHILATELIA 25. oldal hogy a lefektetett alap sziklaszilárd volt, azt a közelmúlt és a jelen igazolják. Szakirodalmunk fája egyre lombosodik és közel az idő, amikor gyűjtőink nem tudnak kitérni szuggesz- tiv hatása alól, hanem megértő szeretettel fordulnak feléje és megismerni igyekeznek azt egészen a gyökeréig. Akkor azután meglesz a mód arra is, hogy értékeinket a külfölddel is megismertessük. A külföld azonban ma sem tájékozatlan a magyar filatélia felöl, mint- .ahogy tisztában van azzal, hogy Montengróban nincs komoly filatéliai élet, viszont Litvániában vagy Uruguayban égy uj keletű élénk filatéliai mozgalom van. A bélyeggyűjtés mai roppant elterjedtségének idejében, amikor a helyes információ kereskedelmi szempontból is nélkülözhetetlen, ismételjük, egészen jól van informálva a külföld jelenlegi fi- latéliai viszonyainkról. Összes érdekeink azonban azt is megkívánják, hogy irodalmunkat a maga teljes egészében megismertessük, a már publikált értékeinkre emlékeztessük a külföldet és igy elfoglalhassuk a nemzetek között — e téren is — azt a helyet, amely méltán megillet bennünket. Az utóbbi időben indult szaklapjaink programjaikkal a külföld azon nézetét akarják megcáfolni, mintha Magyarországon egy kezdetleges filatéliai élet volna és általában mindezideig nem lehet komoly magyar filatéliáról beszélni. Ezeket Írják ahelyett, hogy rámutatnának a magyar filatélia gazdag múltjára melynek fénylő csillagai — egy Ho- litscher vagy Richter-féle gyűjtemény — évtizedekkel ezelőtt is biztos aranyérmes nyerői voltak a külföldi kiállításoknak s ahelyett, hogy megemlékeznének a magyar szaksajtó hőskoráról, mikor az első újságok megjelennek a holt bizonyos bukás jelében, hisz az elérhető legnagyobb siker a létező 2— 300 magyar gyűjtő előfizetése lett volna. De hol voltak akkor attól, hogy az összes gyűjtők előfizessenek! De a bélyeggyűjtés varázsa nálunk is fel- tartózhatatlanul hajtotta előre a fejlődés kerekét. Büszkén lehet megírni, hogy 20—25 esztendővel ezelőtt már megszületnek a kitűnő magyar szaklapok is. Tartalmas, nívós újságok voltak akkor, elit írógárdával. Nem akarunk mos: belemélyedni egy statisztikai felsorolásba, de elegendő is, ha Schomann Antal lapjaira gondolunk. vagy valamivel későbbi évekből a »Magyar Bélyeg- gyűjtő«, »Magyar Bélyeguj- ság« és »Levélbélyegtőzsde« köteteit vesszük elő. Szakirodalmunk első periódusában jelenik meg gról Desewffy Miklós nagyértékü könyve is a magyar bélyegekről. Néhány évvel a háború előttre esik Szekula intenzív működése is, aki ugyancsak sokat áldozott a magyar szakirodalom fejlesztésére. Ebben az időbeli tűnik fel népszerű cikkeivel Weinert Győző. A régi Írógárda kiváló erői közül említsük fel a következőket: gróf Desewffy Miklós, Payer Béla, Rédey Miklós, Reiner Ferenc, Schomann Antal Szécsi Arthur. Déri Imre, Biró Marcell. Közvetlenül a háború előtt mintha belefáradnának lelkes irodalmáraink a meddő munkába és csaknem teljesen elhallgat a szaksajtó. A gyűjtők közönye azonban nem bir erőt venni azokon, k1''-
