Philatelia, 1925 (11. évfolyam, 1-3. szám)
1925-02-01 / 2-3. szám
2—3. s7á"n PHILATELIA 23. oldal belső ellenség sem. Lit a küzdelmet csak a külső tényezők éllen veszem fel, még pedig — hogy névleg is megemlítsem őket — Senf, ívért, Michel, Borek, Scott ellen. Sorrendben Így következnek egymásután, mert Magyarországban való meghonosodásuknak ez a kronológiai sorrendje. Két csoportba oszthatnám a katalóguskiadókat. Az egyikbe, még pedig a nagyobb csoportba azok tartoznak, akik tudva, szándékosan lekicsinylik a magyar bélyegeket és minden fel- világosiiás, helyreigazítás dacára konokul kitartanak gonosz szándékuk mellett; a másik, a kisebb csoport tudatlanságból, sokszor ostobaságból követi el a ferdítéseket. Be bármilyen indokok is vezessék a kiadókat eljárásukban, nekünk kötelességünk minden rendelkezésre áiló eszközzel őket jobb belátásra bírni. Ha nem használ a szép szó, a meggyőző érv, nem volna szabad visszarettenni a legrasztikusabb eszköztől sem, amely azonban bizonyára kijózanítóul hatna: a bojkottól! Milyen kifogásaink vannak a fentemlitett katalógusok ellen? Mint már említettem. csak az 1913. évi kiadásokig veszem bonckés alá a legutolsó kiadású katalógusokat. Ma a legjobban elterjedt katalógus Magyarországon: a Michel. Tekintettel arra, hogy 1925-iki kiadásának magyar részét magyar munkatársak dolgozták fel, tárgyi szempontból elég sikerültnek mondható, sőt árai is 1899-ig helytállók. A turulos kiadások és a portos- bélyegek árai azonban teljesen tarthatatlanok, és ahelyett, hogy az ezirányu javasolt változtatásokat figyelembe vette volna, egy generális árcsökkentést akar keresztülvinni, azt gondolva, hogy valami ge- neralsaftban fel lehet dolgozni bélyegárakat. Michel halhatatlanul kompromittálja magát, ha általánosságban akarja keresztülvinni tervét, mert nem veszi figyelembe a kereslet és kínálat törvényeit, amelyek pedig megbízható fokmérői az igazi áralakulásoknak. Senf — bár katalógusát mindig dicsérettel emlegetik, mint amely nemcsak árjegyzék akar lenni, hanem szakismereteket is nyújtó kézikönyv — már tárgyi hibáktól sem mentes és nem akar tudomást venni olyan dolgokról sem, amelyek feltétlenül katalógusba valók. Árai pedig a lelkiismeretlenségnek iskolapéldái, ami annál is inkább kihívja a kritikát, mert katalógusa üzlete szempontjából is készült és hangsúlyozottan megjegyzi, hogy a jelzett árakon szállítja is a bélyegeket. Ma már most, jámbor magyar gyűjtő megrendelsz nála vagy ötven magyar bélyeget, amelyek már régen hiányzanak gyűjteményedből, biztos lehetsz, hogy nem 50, de még 5 darabot sem kapsz. Legszemérmetlenebbül csinálja azonban Borek, aki a gyűjtő világot téveszti meg áraival. Tekintettel arra, hogy a Borek- lista ma a gyűjtők százezréhez jut el, az ő ármegállapításai valóságos rombolást visznek végbe a gyűjtők között. Borek házi politikát folytat. Amiből van elég készlete és amit tehát a vevőknek kínál, az drága. Amit venni akar, azt alacsonyan árazza, abban a reményben, hogy akad majd elég járatlan gyűjtő aki iépre megy. Hátra volna még ívért és
