Philatelia, 1924 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1924-02-01 / 2. szám

PH I LATELI A

Bélyeggyüjtési folyóirat, megjelenik havonkint egyszer Előfizetési árak csak egész évre fogadtatnak el: 30 cK; 70 dinár; 140 lei; 30.000 magyar korona; 40.000 osztrák korona; 2 dollár

Főszerkesztő:

Örvös János

Minden levelezés a főszerkesztő címére intézendő:

Alle Zuschriften sind zu richten an: Redacteur Johann Örvös, Wien, VII*, Kaiserstraße Nr. 79, I. Stock, Tür 8

1914—1924

Irta : ÖRVÖS JÁNOS

Kedves, szeretetreméltó gyűjtő- társaim, engedjétek meg nekem, hogy ez alkalommal se kellessen ünnepi szónoklatot tartanom, látjátok a fénylő könnycseppet szememben csillogni, mit a meghatottság hozott elő lelkemből Ha azonban olyan kedvesek vagytok és meghallgatjátok azon egyszerű szavaimat, melyeket a visszaemlékezés órájában jól esik elmondanom, úgy külön is megköszönöm jóságtokat.

Mit munkálkodtam a magyar filatélia javára ezen évtized alatt? A magyar filatélia egyik zászlóját vettem tiz esztendővel ezelőtt a kezembe — akkortájt néhány más fila- telista kezében is büszkén lobogott a zászló — s fő feladatomnak azt tartottam, hogy zászlóm- alatt csoportosítsam az értékes magyar szakírókat s az ő segítségükkel kíséreljem meg a magyar bélyeggyűjtő sportot ma- radiságából kiemelni. Az akkori helyzet nagyon sokak emlékezetében él még! Hogy csak egy példát említsek: az első előfizetőm kikötötte, hogy nevét a lapban sohsem említhetem, mert nem akarja, hogy tudják bélyeggyűjtő mivoltát. Városi főjegyző volt az illető, még kiviccelték volna a kaszinóban nem mindennapos hóbortjáért! A külföldön pedig — de Budapesten is — a bélyeggyüjtősport már ekkor reneszánszát élte. Nem a mai értelemben ugyan, hanem kisebb keretekben, de valahogy szebben s mindenesetre gyüjtőiesebben. Még élt a jó Prückler Klára, az első magyar bélyegkereskedés tulajdonosa, ki mellett Schwarz Vilmos, Scho- man Antal és Majó Sándor képezték a hazai bélyegkereskedelmet. Szekula Béla, ki a magyar és külföldi bélyegkereskedelem között a kapcsolatot tartotta fenn, 1914-ben költözött ki Svácjba. És a vidék, egy hatalmas, szép ország, filatéliailag aludt: azaz még mindig gyermekcipellőkben járt.

Fülledt levegő volt, mikor meg- dörrentek az ágyuk, ember és anyag pusztultak, de a bélyeg- gyűjtés, melynek objektumai a színes képecskék és érdekes teljesek, minden hadiváltozás kifejezői voltak, a rengeteg érdekes újdonság révén hihetetlen fellendülést nyert. És a „Philatelia“ kitűnő irógárgájával mindenről beszámolt és a kedvező helyzetet a gyűjtők táborának gyarapítására és nevelésére is igyekezett kihasználni. De mily nehezen ment ez a munka! Irtuk az érdekes cikkeket, de alig volt gyűjtő, ki 30 fillért hajlandó lett volna egy „Philateliá“-ért áldozni, még jó volt, ha mutatványszámként elfogadták lapunkat. Lassanként azonban mégis engedett keveset a jég. S néhány évvel később, mikor a „Philatelia“ dr. Kőhegyi