Philatelia, 1924 (10. évfolyam, 1-10. szám)
1924-06-01 / 5-6. szám
14. oldal PHILATELIA 5'6. szám Fílatelista görbetükör (Egy öreg gyűjtő élményeiből) Hosszú gyűjtői pályám alatt sok izgalomban, türelmetlenségben, bosz- szankodásban, de egyben sok örömben és sok-sok . . . derűs percben volt részem. Humor a filateliában! Hát lehetséges ez ? Bizony lehetséges, de csak akkor, ha az ember megfizette ennek keserves tandiját és leszűrt tapasztalok után bizonyos filozofikus magaslatról tekinti a dolgokat. Nem szabad például fennakadnunk azon, ha valaki valami régen közösmert, mindennapos „Abart“-ot újra felfedez és azt bődületes áron igyekszik a nyakunkba sózni, vagy ha valaki egy szenzációs „unicum“-mal (rendszerint vaiamliyen sikerült hamisítvánnyal) akar bennünket drága pénzértboldogitani, vagy ha egyik-másik leslpuskás egy katalógus sajtóhibáját vagy más hiányosságát kihasználva akarja lapos tárcáját vastagra duzzasztani, szóval, ha felülemelkedünk mindazon a sok kis huncutságon, ravaszkodáson, amelyekkel bizonyára már mindegyikönk találkozott. Ha erre a filozofikus magaslatra fel tudunk emelkedni, akkor bosszankodás, harag helyett sok derűs percben lehet részünk, mert az igen tisztelt lesipuskás urak a szó szoros értelmében kén) szeritik az embert arra, hogy őket, mint régi ösmerősöket, bizonyos tipikus csoportokba ossza. Néhány ilyen tipust, több évtizedes megfigyeléseim humoros alakjait, a következőkben mutatom be : 1. Akik újra feltalálták a p u s k a p o r t. Furfangos alakok, kik egy régen közismert, mindennapi változatot nagy hűhóval újra felfedeznek és tetszésük szerint, de sohasem olcsóra értékelnek. (Klasszikus példa erre az 1874/81. évi magyar emisszió K betűje alatt lévő kis pontocskának állandóan megújuló felfedezése.) 2. A búvár. Ezek az urak rendszerint „régi iratok között buvárko dva“ valami uj „Noch nie dagewesen“ dolgokat fedeznek fel, amik aztán — oh különös fátum — majdnem mindig szende kis hamisítványoknak bizonyulnak. — (Csattanó példa erre a türkiszkék 3 kros Stahlstich.) 3. A szőrszálhasogató. Ez már sokkal tisztességesebb alak, nem utazik huncutságban, de minden legcsekélyebb eltérést (magyarul: Kln- kerllcz) rögtön specializál és — természetesen — magasra értékel. 4. A „Herr von Qlücklich- m a c h er.“ Szintén ártatlan alak, csak az a hibája, hogy apró-eseprő „Abart“- jait, mint csak kizárólag nála megszerezhető ritkaságokat nagy kegyesen felajánlja. Notabene : nem ingyen I Sőt 1 5. A tanár u r. Ez — filatellsta nyelven — a fenti típus egyik válfaja. Szokása, hogy értéktelen dolgait nagy bőbeszédűséggel és jobb sorsra érdemes ékesszólással bekonferálja. 6. Monsieur Floridor (mert hiszen Floridornak igaza van I). Szintén ártatlan teremtés, de visszautasítás esetén öles levelekkel bizonyltja, hogy neki: „igaza van I“ 7. A klasszikusan nem klasszikus. Ez a bácsi rendszerint klasszikus bélyegeket keres cserére, de az ő küldeménye viszont minden inkább, csak nem klasszikus. 8. A lesipuskás. Ravasz kópé, kinek megvan az a szép szokása, hogy „jobb“ választékot kér, de ő maga szemetet ad. Ennek válfaja, 9. a szerény kezdő, ki azonban hirdetéseiben ezen minőségét bölcsen elfelejti megemlíteni. 10. A corrector. Nagyon szenvedélyes ember. Szenvedélye: a javítás, ami alatt azonban ne méltóztassa- nak holmi cipő- vagy ruhajavitásra gondolni, nem, a bácsi hibás (vulgó : „kámpec“-re sérült) bélyegeket „corrigál.“ 11. A kis hamis. Elveihez szigorúan ragaszkodó, megfordított gentleman. Még tévedésből sem küld valódi bélyeget. Tudnék még számos hasonló díszpéldányt bemutatni, mint pld. a gyárost, (aki maga gyártja bélyegeit), a pardon, tévedtem urat“, azután a kiváló urlovast (aki mindig magas lóról beszél), a vércsét, (aki váratlanul szokott áldozatára lecsapni), stb. stb., de attól tartok, hogy végre is unalmas leszek. A fentieket is csak ezért soroltam fel, hogy rámutathassak arra, hogy — a durva, vakmerő becsapásokon kivül — milyen kellemetlen eshetőségeknek van egy gyűjtő kitéve. És ennek csak egy óvszere van: Csakis elismert nevű, vagy valamelyik klubhoz tartozó gyűjtővel érintkezni és első küldeményt ösmeretlen embereknek sohasem küldeni. Biró Marcel
