Philatelia, 1924 (10. évfolyam, 1-10. szám)
1924-04-01 / 3-4. szám
3-4. szám PHIL ATELI A 7. oldal Filatelisták arcképcsarnoka Waldmann Emil ur f>THT KÜLÖNFÉLE — Olvasóinkhoz. A „Philatelia“ előfizetőtábora múlt számunk óta több mint félszáz lelkes gyűjtővel szaparo- dott s egyre kapjuk a további jelentéseket. Ezen idő alatt azonban a nyomdai árak csaknem 100 százalékkal emelkedtek, a kliséárak pedig kb. 300 százalékkal többek, mint a legutóbbi alkalomkor voltak. Ha figyelembe vesszük még, hogy az év első négy hónapjában annyi oldalszámot adtunk eddig, mint az elmúlt teljes esztendőben együttvéve, úgy valamennyi gyűjtőnknek be kell látnia, hogy vagy hatalmas akciót indítunk előfizetőtáborunk folytonos növelésére vagy pedig be kell érniök ismét, havi 8—12 oldallal, esetleg nagyobb terjedelmű összevont számokkal. Abból az összegből, amit mi az illusztrációkra költünk el, egy kisebb lapot ki is lehetne adni : mai nívónk leszállítása azonban egyenesen bűn volna a magyar filatéliai szakirodalommal szemben. Megértő barátainkhoz fordulunk tehát s felkérjük őket, hogy ha szivükön viselik szakirodalmunk ügyét, tekintsék az utolsó percnek a mostani időt s minden erejükkel igyekezzenek uj és uj előfizetőket toborozni. Anyagi erőnkhöz képest a jövőben sem riadunk vissza áldozatoktól, munkánkban ugyancsak nem ismerünk határt s ha mégis szerényebb keretekhez térnénk vissza, a felelősséget áthárítjuk a magyar gyűjtők ezreire, kik a mutatványszám kéréséhez használt levelezőlap portójánál több áldozatra nem hajlandók. Jövő számunktól kezdve megindítjuk „a mi barátaink“ cimü tábla-rovatot, melyre azon gyüjtőtár- sak nevei kerülnek, kik a jövőben uj előfizetőket toboroznak a „Philateiiá“- nak. — Kérelem a magyar gyűjtőkhöz ! A két legnagyobb magyar bélyegegyesületben, a „Hungáriádban ' és a „Pannóniádban mostanában sok szó esik arról, hogy miképen lehetne megállapítani egynémely magyar bé- lyegspeciálitás létezését s ezzel mintegy pótolni azokat a hiányokat, melyek a magyar monográfia teljességéhez megkívántainak. Jól tudjuk, hivatalos helyen hiába érdeklődnénk utánuk. A postaigazgatóság csak újabban ismeri a bélyegkatalogusokat. (Különösen, amióta jó üzletnek bizonyult ia hasznait bélyegeknek árverés utján való értékesítése.) Hogy vizjel- speciálitások léteznek, azt a posta a legutóbbi időkig nem tudta, illetőleg a gyári vízjeleknek fontosságot nem tulajdonított, mert arra nem gondolhatott senki sem, hogy a bélyeggyűjtő „még azt is nézi“. Épen igy vagyunk a fogazással. Hivatalos helyen nem helyeztek súlyt arra, hogy az állami nyomda melyik fogazógéppel végezteti a bélyegek fogazását. így történt, hogy egy és ugyanazon kiadvány ugyanazon időben 12:113^ és 11 y2 fogazással is megjelent. Az egyik értéknél ritkábban, a másiknál gyakrabban találjuk a 11 'A fogazást. sőt egyes értékeket nem is ismerünk 11 Yi fogazással. Ezen ismerethiányon segítendő Ré- dey Miklós, Fischmann Manó, dr. Marzloff Camillo és a sorok Írója, elhatároztuk, hogy felkérjük az összes magyar bélyegspeciálistákat, hogy nézzenek utánna a saját gyűjteményükben s amennyiben az alábbiak közül
