Philatelia, 1924 (10. évfolyam, 1-10. szám)
1924-04-01 / 3-4. szám
3'4. szám PHILATELIA 3. oldal Közállapotaink! Irta : Bauer Béla a „Pannónia“ főtitkára A „Philatelia“ jubileumi számában dr. Szalay Béla úrtól igen érdekfeszitő és megszívlelendő cikk jelent meg a felülnyomásos magyar bélyegek tárgyában. Hálás vagyok a cikk Írónak, hogy a magyar philatelia e régi bajának nyilvános tárgyalásával módot ad arra, hogy mi is, akik ebben a forgatagban nap-nap mellett benne vagyunk s látjuk a lehetetlen helyzetet, hozzászólhassunk, sőt ha egyáltalán lehetséges a bajon radikálisan segíteni, a megoldási mód megjelölésével hozzájárulhassunk a kérdés sürgős megoldásához. Minden egyesület érzi, tudja, hogy mi van a levegőben, keresi a megoldást, de végleges megállapodásra még nem jutottunk. Ismeretes már az a törvénytervezet, mely az összes magyar bélyegegyesületek bevonásával a kereskedelemügyi minisztériumban készült. Örömmel üdvözöltük, mert azt láttuk benne, hogy nemcsak a forgalomban lévő, de a régi, a forgalomból kivont bélyegek hamisítását is bünteti. Sajnáltuk azonban, hogy a megszállott területek felülnyomásos bélyegeit nem veszi védő szárnyai alá. Ebben a tekintetben a minisztérium nem honorálta a szakvéleményeket, mint később kitűnt, azért, mert azokat nem tekinti hivatalosan kiadott bélyegeknek. Ezen alapszik dr. Tóth Ferenc akciója is. A budapesti egyesületekben régen tudott dolog — hiszen a Mák-ügy hullámai elég nagy port vertek fel —, hogy közöttünk — sajnos — vannak olyan bélyegkereskedők, sőt gyűjtők is, kik nem állanak a megkívánható szilárd erkölcsi alapon, de hát ma még mindig nem tudunk eléggé erélyesen fellépni e kilengéssel szemben. Megértjük a megszállott területi bélyegek szakértőit, tudjuk, hogy hamisítás óriási károkat okoz úgy erkölcsileg, mint anyagilag és súlyosan érezzük ennek nyomasztó súlyát, de addig, amig a hatósági intézkedéstől várunk segítséget, főnkre megyünk. A külföld máris elfordul tőlünk s éppen ezért kell sürgősen cselekednünk. A Magyar Bélyegkereskedők Egyesületében komoly, célravezető rendszabályok életbeléptetését kívánják egyes tagok. Azt hiszem, e rendszabályok célravezetők lesznek, ha nem maradnak egy egyesület szűk keretében, hanem, ha azokat minden egyesület egyformán és egyszerre életbe lépteti. Csak igy lesz meg az erkölcsi súlya a gyógyító intézkedéseknek s csak ebben az esetben lehet remélni az eredményt. A szóban levő rendszabályok ezek lennének: 1. Minden bélyegkereskedő köteles a boltjából, illetőleg a tőle kikerülő bélyegekért, azok minden egyes darabjáért feltétlen garanciát vállalni. 2. Magyar bélyegkereskedő hamisítványnak adás-vételével egyáltalán ne foglalkozzon, még akkor sem, ha a bélyeget hamis jelzéssel látja el. (A törvény tervezetben intézkedés van arra, hogy a hamis bélyeg „hamis“ jelzéssel látandó el.) 3. Bélyegkereskedő csakis megbízható forrásból vásárolhat s köteles egyesülete választmányának haladéktalanul jelentést tenni, ha az ábala vásárolt bélyegek között hamisítvány fordulna elő. Az egyesület döntőbíróságának még az üzleti könyvekbe való betekintés joga is kiköttetik.
