Philatelia, 1924 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1924-02-01 / 2. szám

Ill

A magyar bélyegek kedveltségéről

Irta: Dr. Weinert Győző

Mindnyájan tudjuk, hogy mennyire fontos az, kedvettek-e valamely ország bélyegei, vagy sem ? Ezen múlik, hogy külföldi eseretársaink keresik-e azt, ami legolcsóbb és legkönnyebben szerezhető csereanyaguk, ezen múlik kereskedőink sikere, bélyegkereskedelmünk fejlődése, a külföldi szaksajtó és katalóguskiadók magatartása hazánk bélyegeivel szemben, — szóval mindaz, ami egy ország filateliai életét, bélyegpiacát képes fellendíteni vagy — lerontani.

Ki gyűjti ma a nagyvilágban Lengyelország, vagy teszem azt Cseh-Szlovákia bélyegeit ? —

Nem kedveltek ! Ne kutassuk, hogy miért, de úgy van. Ezért aztán az ottani gyűjtők csereanyaga nem is kell senkinek, a külföldi kereskedő pedig csak nevet, ha például lengyel bélyeget kínálnak neki megvételre.

Magyarország bélyegei 1910-ig nem voltak kedveltek. Más országok gyűjtői csak immel-ám- mal fogadták el őket saját bélyegeikért, a külföldi kereskedő csak potom áron vásárolt belőlük, a szaksajtó, — ritka kivétellel —- teljesen negligálta őket, a katalógusok pedig vagy rosszakaratúkig, vagy legjobb esetben közömbösen jelezték s árazták magyar 'bélyegeinket.

Ekkor következett el a magyar bélyegek reneszánsza és csodásán gyors fellendülése. Rédey, Biró, Payer, Kölbig, Er- dődi dr. tanulmányai, fölfedezései bebizonyították, hogy a magyar bélyegek egyformasága csak látszólagos, mert azonos rajz mellett is csodásán sokoldalúak és a tudományos gyűjtésre alkalmasabbak, mint bármely más ország bélyegei. Felfedezték a ritka llV2-es soros fogazást, az 1898—99. közti viz- jegykülönbséget, a csillagot és IV-est, a fekvő keresztvizjegyet stb., s megszületett nálunk a magyar bélyegek tudományos gyűjtése. Megszülettek az első stílusos, komoly magyar szaklapok is, s az elsők közt ott találjuk Örvös Philateliáját.

Mindez azonban nem használt volna sokat, a miagyar bélyegeket csak belföldön, de soha oda- künm a nagyvilágban kedveidé nem tette volna, ha néhány lelkes szakiró hazafias feladatául nem tűzte volna ki azt, hogy a csodás uj felfedezéseket külföldön, a külföld nyelvén s külföldi szaklapokban ismertesse. Erdődi dr. és e cikk írója voltak azok, akik e nem éppen könnyű és hálás feladatra vállalkoztak és csakhamar a „Die Post“-ban, a „Berliner Briefmarkenzeitung“- ban, Kurt Maier „Philatelisten Zeitung“-jában és a drezdai „Der Philatelist“-ben cikksorozatok, tanulmányok és érdekes csevegések jelentek meg a magyar bélyegekről s azok szépségéről, gyűjtői érdekességéről. Ezek voltak akkortájt Németország legjobb szaklapjai és természetes, hogy a német gyűjtők érdeklődése a magyar bélyegek felé terelődött. Csak éppen egy cég, a dölyfös és öntelt Senf próbált ellenszegülni. Az ő katalógusa és csalhatatlan szaklapja mind- határozottabban magyargyülö- lővé lett. Meg is indult ellene az offenziva, a Senf végtére fogcsikorgatva kénytelen volt alkalmazkodni és katalógusának magyar részét átirni. Ezzel meg volt alapozva a magyar bélyegek