Philatelia, 1924 (10. évfolyam, 1-10. szám)
1924-02-01 / 2. szám
2. szám PHILATELIA 9. oldal Őszinte szó a felülnyomásos magyar bélyegek tárgyában Egy-két budapesti gyűjtő nem átallotta akkor, midőn még fogalma sem lehetett a felnyomatos bélyegek történetéről, értékéről — világgá kürtölni, hogy azok mind „svindli bélyegek“-. Utólag kisült, hogy „tévedtek“ — de ezek az urak nem tartották szükségesnek később a világ előtt bevallani, hogy valóban „tévedtek“, Jó magam a kolozsvári és vá- radi bélyegek („Regatul kiadások“) tanulmányozásával töltöttem el 4 évet, melyekről mono- graphiát is írtam. A Regatulok az egyedüli sorozatok valamennyi felnyomatosaink közt, melyeknek személyemben,oly vizsgálójuk van, ki kezeskedik a valódiságért a bélyeg teljes vásári árának értékével. Eredményeim elismeréséül kineveztek ezen bélyegek „hivatalos“ vizsgálójává (Prüfer) és megbíztak a hamisítók üldözésével. Megállapítottam, hogy a Regatul bélyegeket sok helyen hamisítják, nagy arányban azonban csak Hamburgból és Budapestről kerülnek a piacra. A hamburgi kígyónak ép most szorítottam meg a nyakát: Tarján Géza ur az, aki nem akarja megmondani, miféle módon jutott ő 27 (illetve 100) kolozsvári és szinte annyi teljes váradi sor birtokába, melyekben minden jobb darab hamis! Tarján ur azelőtt, úgy tudom, Aradon működött, jelenleg pedig Wiesba- denben lakik: Goldgasse 10. és többek közt egy hamburgi kereskedővel. A E. úrral szövetkezett. Lehet, hogy ez utóbbi tisztára mossa magát, de Tarján ur annyira benn ül már a hazugságok és ellenmondások posványában, hogy szárazon nem fog onnan kimászni. Megtettük feljelentésünket ellene Berlinben és Bécsben. Most pedig a budapesti kereskedőkhöz fordulok. Vagyok bátor azt a nyilvános kérdést intézni Budapest valameny- nyi becsületesen gondolkodó bélyegkereskedőjéhez, gyűjtőihez és az egyletekhez főleg, hogyan lehetséges az, hogy ők megtűrnek maguk közt olyan kereskedőket, akik fuvarszámra árulják a hamisítványokat és akik a külföld előtt a magyar névre olyan nagy szégyent hozandanak. Kérjük a becsületes kereskedőket és az egyleteket, közöljék velünk, hajlandók-e rendet csinálni és pellengére állítani, bojkottálni azon kereskedőket, kik áruikért nem akarnak kezességet vállalni, és hajlandók-e a rendőrség kezére szolgáltatni azokat a zug- gyüjtőket, csaló ágenseket, kik kávéházakban, egyletekben és máshol kínálják a hamis bélyegeket, hangoztatván, hogy : „De garancia nélkül!“ Nincs a világon város, ahol a hamisítványokat oly szemérmet- tenül terjesztenék, mint Budapesten. Mikép lehet tűrni ez állapotokat? Egy bpesti kereskedőtől hamis váradiakat kaptam. Az illető avval mentegetődzött, hogy ő zárt csomagban vette azokat és nem láthatta mi van bennük. Utólag kisült, hogy Mák Lajostól, a hírhedt hamisítótól vásárolt, midőn is tudnia kellett, hogy hamis bélyegeket fog kapni. Hát a rendőrség sem tud már elbánni Mák Lajossal? Csak úgy lehetséges, hogy még a zúgkereskedők is segítenek Mák Lajosnak!
